Erdei nefelejcs
Myosotis sylvatica · Boraginaceae
Az erdei nefelejcs (Myosotis sylvatica), másik nevén nefelejcs vagy kerti nefelejcs, tavasszal égkék virágaival lepi el a kertet. Könnyen nevelhető, fagytűrő növény, amely nedves, félárnyékos helyen érzi jól magát. Önvetéssel magától is terjed, ezért érdemes tudni, mikor és hogyan tartsuk kordában.
- Fény
- Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–20 °C, min. -34 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 12–50 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az erdei nefelejcs?
Az erdei nefelejcs lágyszárú, rövid életű évelő, amelyet a kertekben gyakran kétnyáriként vagy egynyáriként kezelnek. Magassága 12 és 50 cm között változik, szélessége nagyjából 15–30 cm. Egyenes vagy szétterülő, bokros növekedésű, és az önvetés meg a gyökerező szárvégek révén kisebb telepeket képez.
Levelei zöldek, szőrösek, hosszúkás-lándzsásak, legfeljebb 7 cm hosszúak. Az alsók tőrózsát alkotnak és nyelesek, a felsők ülők. A kis, lapos, égkék virágok közepe sárga vagy fehér, bimbós állapotban rózsaszínek. Sűrű fürtökben nyílnak, főként áprilistól júniusig, akár júliusig. Termése száraz, fényes, sötétbarna makkocska, amely nem pattan fel.
Természetes élőhelyén, Európában és Ázsia mérsékelt övi területein erdőkben, sziklás lejtőkön és párkányokon él, gyakran nedves, humuszos talajon. A pillangók és más beporzók kedvelik, a szarvas és a nyúl általában kerüli.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényben és félárnyékban is megél. Forró nyarakon jól esik neki a délutáni árnyék. Szépen mutat sziklakertben, tavak és nedves területek szélén, valamint talajtakaróként fák és cserjék alatt.
Öntözés
Tartsuk egyenletesen nedvesen a talajt. A szárazságot rosszul bírja, a sekély, pangó vizet viszont elviseli, ezért a tó melletti, nedves részek is megfelelők neki. Száraz időben rendszeresen öntözzük.
Talaj
Szerves anyagban gazdag, humuszos kerti talajt kedvel, az agyagos vagy kötöttebb vályogtalaj is megfelel. A lényeg, hogy nedves maradjon, de a víz ne álljon meg tartósan.
Vetés és ültetés
Ha a következő tavaszra szeretnénk virágot, júniusban vagy júliusban vessük. Ha még ugyanabban az évben szeretnénk virágzó növényt, február–márciusban, az utolsó fagyok előtt nagyjából 8–10 héttel vessük fedett helyen.
A kiültetés ideje április–május, illetve szeptember–október.
Visszavágás és az önvetés korlátozása
Az elnyílt virágok eltávolítása meghosszabbítja a virágzást, és visszafogja az önvetést. A növény erősen terjedhet, ezért virágzás után, a magérlelés végén érdemes eltávolítani az elvirágzott töveket. Ennek ideje általában június–július.
Áttelelés
Az erdei nefelejcs télálló, a tőrózsák télen is tovább növekednek. Fagytűrése nagyjából -34 °C-ig terjed, így a hazai teleken külön takarásra általában nincs szükség.
Szaporítás
Magról vagy tőosztással szaporítható, június–júliusban. A gyakorlatban azonban sokszor magától is szaporodik: magról kel, a szárak töve pedig gyökeret eresztve új tövet hoz létre.




















































































