Kaukázusi nefelejcs
Brunnera macrophylla · Boraginaceae
Más néven: brunnera, nagylevelű kaukázusi nefelejcs, Nagylevelű Kaukázusi-nefelejcs, kaukázusi-nefelejcs
A kaukázusi nefelejcs (más néven brunnera vagy nagylevelű kaukázusi nefelejcs) árnyékos kertrészek könnyen nevelhető évelője. Nagy, szív alakú leveleivel sűrű foltot alkot, tavasztól nyárelőig apró, kék virágokat hoz. Magyarországi kertekben külön védelem nélkül is kint marad télen.
- Fény
- Félárnyék, Árnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -34 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 30–46 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kaukázusi nefelejcs jellemzői
A Brunnera macrophylla a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Őshazája a Kaukázus északi része, Transzkaukázia és Törökország, ahol hegyoldali erdőkben él. Ez magyarázza az árnyék és a nedvesebb talaj iránti igényét.
Csomósodó, kúszó gyöktörzsű, lombhullató évelő. Magassága 30–46 cm, szélessége 30–76 cm lehet, növekedése mérsékelt ütemű. A tőlevelek nagyok, szív alakúak, érdesek és szőrösek, akár 15 cm szélesek is lehetnek; a virágszárakon kisebbek. Egyes fajtáknál a levél ezüstös vagy krémszínű mintázatú.
A nefelejcsre emlékeztető, apró kék virágok fehér közepűek, fürtökben nyílnak a lomb fölött áprilistól júniusig. Nem illatosak. A méheket és más beporzókat vonzza, a szarvas és a nyúl általában elkerüli. Könnyen szaporodik önvetéssel, ezért máshol is felbukkanhat a kertben, de nem tekinthető inváziósnak.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A félárnyékot és az árnyékot kedveli, a délutáni naptól védett helyen érzi jól magát. Tűző napon a levelei megperzselődnek. Fák alá, épületek északi oldalára és árnyékos szegélyekbe is jó választás, talajtakaróként is használható.
Nedves talajú kertrészeken, például tó vagy vizesebb terület mellett is megél.
Öntözés és páratartalom
A talaj legyen egyenletesen nedves. A szárazságot rosszul viseli, ezért különösen júniusban, júliusban és augusztusban figyeljünk az öntözésre. A mulcsréteg segít megtartani a nedvességet, és hűvösen tartja a gyökereket.
A közepes páratartalmat szereti.
Talaj
Tápanyagban gazdag, humuszos, vízmegtartó, mégis jó vízelvezetésű talajban fejlődik jól; az agyagos vályog is megfelel. A kedvező pH-tartomány nagyjából 5,5 és 7,5 között van.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot márciusban–áprilisban, a hajtásnövekedés kezdetén adjunk. A humuszos talaj és a mulcs mellett általában nincs szükség többre.
Ültetés
Ültessük tavasszal (április–május) vagy kora ősszel (szeptember), árnyékos helyre, nedves talajba. A tőtávolság 45 cm. Forró, párás éghajlaton nem érzi jól magát.
Magról februárban–márciusban beltérben, márciusban–áprilisban pedig szabadban is vethető.
Metszés
A megviselt, foltos lombot virágzás után (júniusban) vagy késő ősszel (novemberben) vágjuk vissza. A tarka levelű fajtákról távolítsuk el a teljesen zöld hajtásokat, különben idővel elnyomhatják a mintázott részeket.
Áttelelés
Teljesen télálló, nagyjából -34 °C-ig bírja a fagyot. Télen a föld feletti része elszárad, tavasszal újra kihajt. Januárban–februárban, valamint novemberben–decemberben nyugalmi időszakban van.
Szaporítás
Legegyszerűbb a tőosztás márciusban–áprilisban vagy szeptemberben. Magról is szaporítható, és maga is hullatja a magvait.
Gyakori problémák
Barna, száraz levélszél: napsütés vagy kiszáradó talaj okozza. Ültessük árnyékosabb helyre, és tartsuk nedvesen a talajt.
Lyukas levelek: csigák rágják. Segít a csigák elleni védekezés.
Tarka fajta zöldre vált: ez természetes visszazöldülés. Távolítsuk el a teljesen zöld hajtásokat.

















































































