Japán kecskerágó
Euonymus japonicus · Celastraceae
A japán kecskerágó (Euonymus japonicus, más néven egyszerűen kecskerágó) sűrű, örökzöld cserje, amely sövénynek és szegélynek is népszerű. Közepes növekedésű, igénytelen, fényes levelei egész évben díszítenek. Közép-európai kertben fagytűrése határán áll, ezért a téli hónapokban érdemes figyelni rá.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -20 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 2–4,5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a japán kecskerágó?
Örökzöld, évelő cserje, ritkábban kis fa. Termete sűrű, felálló vagy ovális, néha kupolás. Magassága általában 2–4,5 m, szélessége 1,5–2,5 m, növekedése mérsékelt.
Levelei fényesek, bőrszerűek, átellenes állásúak, 3–8 cm hosszúak, szélük finoman fogazott. Zöld, illetve szélesebb körben elterjedt tarka (variegált) fajtái is vannak. Virágai kicsik, zöldesfehértől bordóig terjedő színűek, négyszirmúak, júniusban–júliusban nyílnak, de nem feltűnőek. A termés rózsaszínes vagy vörösesbarna, négy részre nyíló tok, amelyből narancsvörös magköpenyű magvak látszanak ki.
Hazája Japán, Korea és a Nansei-szigetek, ahol vegyes lombhullató erdőkben és alacsony bozótosokban, főleg a tengerparton él.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A teljes naptól az erős árnyékig sokféle helyen megél. Legjobban félárnyékban vagy napos helyen érzi jól magát, ahol a forró délutáni órákban kap némi árnyékot.
Sövénynek, szegélynek és konténeres növénynek egyaránt használható. Érdemes tudni, hogy épületek körüli bolygatott területeken hajlamos elvadulni.
Öntözés
Az öntözési igénye alacsony. Begyökerezés után jól tűri a szárazságot, a tartósan vizes talajt viszont nem szereti. Ültetés után a gyökérzet kialakulásáig ügyeljünk az egyenletes nedvességre, később ritkán kell öntözni.
Talaj és átültetés
Szinte minden talajt elvisel: vályogot, agyagot és homokot is, ha nem áll benne a víz. A legjobb a nedves, de jó vízelvezetésű talaj, amelynek pH-ja nagyjából 5,5 és 8 között lehet.
A konténerben nevelt példányt áprilisban érdemes átültetni.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot áprilisban adjunk neki, a növekedés indulásakor.
Metszés
A kecskerágó az erős visszavágást is jól tűri. Metszeni áprilisban–májusban vagy augusztusban lehet, a növekedési hullám után. Sövénynél ez a vágás tartja formában.
A tarka levelű fajtákról rendszeresen vágjuk ki a visszazöldült hajtásokat, különben az egyszínű zöld hajtások elnyomhatják a mintázatot.
Ültetés
Ültetni tavasszal (áprilisban–májusban) vagy ősszel (szeptemberben–októberben) érdemes. Sövénynek, szegélynek és tengerparti kertbe egyaránt jó választás.
Áttelelés
Szabadban is áttelelhet, de fagytűrése nagyjából -20 °C-ig terjed, ami a hazai tél tipikus mélypontjával egyezik, tehát nincs nagy tartalék. Novembertől februárig, a fagyveszélyes hónapokban különösen figyeljünk rá, főleg a fiatal vagy konténeres példányoknál. Ilyenkor a növény nyugalmi időszakban van.
Szaporítás
Leggyakrabban szárdugványról szaporítják, ennek ideje júniustól augusztusig tart. Magról is szaporítható.
Gyakori problémák
Kártevői közül előfordulhat a kecskerágó-pajzstetű, atka, levéltetű, viaszos pajzstetű, aknázómoly és hernyó. Betegségek közül lisztharmat, gyökérnyakgolyva, levélfoltosság, hajtáselhalás és boszorkányseprű jelentkezhet.
Fehér, lisztes bevonat a leveleken: lisztharmat. Javítsuk a légmozgást, és metsszük le a beteg hajtásokat.
Sárga foltok és kéregszerű pajzsok: kecskerágó-pajzstetű. Vágjuk ki a fertőzött szárakat, és kezeljük kertészeti olajjal.
Zöld hajtások a tarka növényen: visszazöldülés. Vágjuk ki őket.
A szarvas gyakran lerágja, a virágokat rovarok látogatják.

















































































