Sisakvirág
Aconitum · Ranunculaceae
Más néven: akonit, farkasfű, mérgek királynője
A sisakvirág (aconitum, akonit) magas, felálló évelő, amely nyár végén kék, lila, fehér, sárga vagy rózsaszín, sisak alakú virágokat nyit. Hazánk hideg teleit külön védelem nélkül kibírja, a nedves, félárnyékos kerti foltokat szereti. Minden része erősen mérgező, ezért ültetéskor és gondozáskor különösen óvatosan kell eljárni.
- Fény
- Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 0,6–1,5 m
Fajok és fajták
- Napfény vagy félárnyék
- Közepes
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A sisakvirág jellemzői
Az Aconitum nemzetség a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik. Vadon az északi félgömb hegyvidékein él Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában, nedves, jó vízelvezetésű hegyi réteken, erdőkben és patakpartokon.
Lágyszárú, bokrosodó évelő, merev, el nem ágazó szárakkal, amelyek támasztékot igényelhetnek. A levelek sötétzöldek, tenyeresen karéjosak vagy mélyen szeldeltek, durván fogasak, váltakozó állásúak. A virágok fürtökben nyílnak, a sisak alakú összenőtt rész a felső csészelevélből alakul ki. Júliustól szeptemberig virágzik. A termés száraz, sokmagvú tüszőcsoport, a gyökérzet húsos, gumós. A növekedése lassú, a töve 30-90 cm szélesre terjed.
A beporzó rovarok kedvelik, vágott virágnak is használják. A szarvas és a nyúl elkerüli, néhány lepke hernyója viszont rágja.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Hűvösebb éghajlaton napos helyen is jól érzi magát, de ott, ahol a nyarak melegek, a délutáni árnyék jobb neki. Félárnyékos vagy napos-félárnyékos hely a megfelelő. Nedves talajú ágyásokban, vizes élőhelyek és tavak mellett is használható.
Öntözés
A talajt egyenletesen nedvesen kell tartani, de nem állhat benne pangó víz. A szárazságot rosszul tűri. Júniustól augusztusig érdemes többet öntözni.
Talaj
Humuszos, nedves, de jó vízelvezetésű talajt kíván, a vályogtalaj is megfelel.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot márciusban és áprilisban érdemes pótolni.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, valamint szeptemberben és októberben lehet. Magról októberben és novemberben vethető.
Soha nem szabad zöldséságyás közelébe ültetni, mert a gyökerei az ehető gumókhoz hasonlítanak. Ültetéskor kesztyűt kell viselni.
Metszés
Virágzás után visszavágva újravirágzásra ösztönözhető. Ősszel, szeptemberben vagy októberben a szárakat tövig le kell vágni. A munkához kesztyű kell.
Áttelelés
Teljesen télálló, a nyugvó tő hideg vidéken sem igényel takarást. A nyugalmi időszak januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
Tőosztással és magvetéssel szaporítható. Osztani márciusban, áprilisban, szeptemberben és októberben lehet.
Gyakori problémák
A leveleken megjelenő fehér bevonat lisztharmatra utal. A laza tőállás segít, és kerülni kell a szárazság okozta stresszt. Ha a tő összeesik, nedves talajban fellépő gyökérnyaki rothadás lehet az oka, ezért biztosítani kell a vízelvezetést. További betegsége a fonalas gombák okozta hervadás (verticillium).












































































