Fekete hunyor

A fekete hunyor szűrt fényben, félárnyékban vagy árnyékban érzi jól magát. A tűző napot és a téli erős napsütést nem szereti. A teljes napon álló növény gyengébben virágzik, és hanyatlásnak indulhat.

Közepes vízigényű növény. A talaj legyen nedves, de jó vízelvezetésű. Júliusban és augusztusban, a nyugalmi időszakban érdemes többet öntözni, mert a száraz körülmények a növény gyengüléséhez vezethetnek.

Nedves, humuszos, semleges vagy lúgos talajt kedvel, a pH-érték 6,5 és 8 közötti legyen. Nehéz agyagos vagy laza homokos talajhoz lombföldet keverjünk, savanyú talajhoz meszet adjunk.

A cserépben tartott példányokat szeptemberben vagy októberben érdemes átültetni.

A tápanyag-utánpótlás ideje március és szeptember között van.

A régi vagy sérült leveleket novemberben–decemberben, késő ősszel vagy télen érdemes eltávolítani, hogy a virágok jól látszódjanak.

Ültetni márciusban, áprilisban, szeptemberben vagy októberben lehet. A legjobb hely a védett árnyék lombhullató cserjék vagy fák alatt. Megeredés után ne zavarjuk meg, hagyjuk egy helyen nőni.

A korai virágok az első rovarok számára fontos nektárforrást jelentenek. A növényt a szarvas és a nyúl elkerüli.

A fekete hunyor télálló: a hideget körülbelül −30 °C-ig bírja, a tipikus téli mélypont pedig −20 °C körüli, így szabadban telel.

Magról és tőosztással szaporítható. A magvetés ideje június–július, a tőosztásé szeptember–október.

Ha a leveleken és a szárakon fekete foltok jelennek meg, ennek oka levélfoltosságot okozó gomba vagy a hunyor fekete halál (hellebore black death) nevű vírusos betegsége lehet. Távolítsuk el az érintett leveleket, a súlyosan fertőzött növényt pedig semmisítsük meg.

A gyenge virágzás vagy a növény hanyatlása mögött savanyú talaj, teljes nap vagy szárazság állhat. Ilyenkor adjunk a talajhoz meszet és lombföldet, és ültessük át a növényt szűrt fényű árnyékba.