Nagy meténg
Vinca major · Apocynaceae
Más néven: nagylevelű meténg
A nagy meténg (Vinca major, másik nevén nagylevelű meténg) örökzöld, kúszó talajtakaró fényes sötétzöld levelekkel és tavasztól őszig nyíló kék-lila virágokkal. Könnyen gondozható, de gyorsan terjed. Nálunk a -20 °C körüli téli mélypontok miatt a szabadban nem megbízhatóan télálló, ezért erkélyre és cserépbe való.
- Fény
- Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -12 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–25 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a nagy meténg?
A nagy meténg a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, lágyszárú, örökzöld évelő. Őshazája a Földközi-tenger vidéke: Dél-Európa Franciaországtól és Olaszországtól a Balkánig, Törökországig és a Kaukázusig. Természetes élőhelye a nyirkos erdők aljnövényzete, a sövények és a folyópartok.
Kúszó szárú, szőnyegképző növény. A nem virágzó hajtások a talajon kúsznak, és ott gyökeresednek, ahol a szárcsomók földet érnek. A virágzó hajtások felállnak. Magassága 10-25 cm, de szétterülése 60 cm-től akár 3 m-ig terjedhet, és gyorsan nő.
A levelek átellenesek, fényesek, bőrneműek, sötétzöldek, 3-9 cm hosszúak, a közepük alatt a legszélesebbek, tövük kerekded vagy szívalakú, szélük pedig pillás. Léteznek tarka levelű fajták is. A virágok magányosak, a levélhónaljban nyílnak, 3-5 cm átmérőjűek, ötkaréjú, lapos tölcsér alakúak, színük lila, kék vagy fehér. A főbb virágzás tavasszal van, ismétlő virágzással őszig. A tüszőtermés termesztésben ritkán figyelhető meg.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legjobban a szűrt fényben vagy félárnyékban érzi magát. Szinte teljes árnyékot is elvisel, a teljes napot pedig akkor viseli el, ha a talaj nedves marad. Ha túl mély árnyékban áll, kevesebbet virágzik.
Nálunk erkélyen, teraszon, cserépben vagy kosárban van a legjobb helye, ahol a hosszú hajtások szépen lecsüngenek.
Öntözés és páratartalom
Egyenletesen nedves talajt szeret. A begyökeresedett növény egy-egy száraz időszakot kibír, a szárazságtűrése közepes. Cserépben ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen. Júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.
A páraigénye mérsékelt, különleges odafigyelést nem kíván.
Talaj, átültetés és tápanyag-utánpótlás
Tápanyagban gazdag, humuszos, jó vízelvezetésű vályogtalajt szeret, amely nedvesen tartható, de nem áll benne a víz. Cserépbe is ilyen, szerves anyagban gazdag, laza földkeveréket válasszunk.
Az átültetés ideje április. Ugyanekkor érdemes tápanyagot is adni.
Metszés
Márciusban-áprilisban vágjuk vissza erősen, ezzel megújul a növény, és visszaszorítható a terjedése. A szétfutó, meggyökeresedett indákat érdemes eltávolítani. A metszés a virágzásnak is jót tesz: ha a szárakat nem vágjuk vissza, kevesebb virág nyílhat.
Ültetés
Április-május vagy szeptember a megfelelő ültetési idő. Mivel erőteljesen terjed, kertben szegéllyel korlátozzuk. Cserépben ez a gond kisebb, de a kihajló indákat itt is érdemes rendben tartani.
A nyesedéket és a kerti hulladékot ne dobjuk ki a természetbe: a szárdarabokból új növények fejlődhetnek, a faj pedig egyes országokban invazívvá vált.
Áttelelés
A faj fagytűrési határa nagyjából -12 °C, a hazai tipikus téli mélypont viszont -20 °C körül van, ezért a szabadban nem számíthatunk rá. Novemberben védjük meg a fagytól, a cserepeket vigyük védett, fagymentes helyre.
December és február között pihenőidőszaka van, tavasszal pedig újra növekedésnek indul.
Szaporítás
Osztással, szárdugványozással és bujtással szaporítható. Ideje: április, május vagy szeptember. A bujtás különösen egyszerű, hiszen a növény a szárcsomóknál magától is gyökeret ereszt, ahol a hajtás földet ér.
Gyakori problémák
Ha a növény a gyepbe és az ágyásokba terjed, a gyors növekedés és a szárcsomóknál történő gyökeresedés az oka. Szegélyezzük, évente vágjuk vissza, és szedjük ki a meggyökeresedett indákat.
Ha kevés a virág, gyakran a túl mély árnyék vagy a korai tavaszi visszavágás hiánya áll a háttérben. Adjunk neki világosabb helyet, és metsszük tavasz elején.






















































































