Vörös áfonya
Vaccinium vitis-idaea · Ericaceae
Más néven: hegyi áfonya
A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea, másik nevén hegyi áfonya) alacsony, örökzöld törpecserje, amely télen is megőrzi a levelét. Hűvös, nedves, savanyú talajt kedvel, ilyen helyen szőnyegszerűen terjed, ősszel pedig piros bogyókat terem. Hazai kertben fagytűrése miatt kiegészítő védelem nélkül is áttelel.
- Fény
- Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–20 °C, min. -52 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 10–40 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a vörös áfonya?
A vörös áfonya az Ericaceae, vagyis a hangafélék családjába tartozik. Eredetileg az északi félgömb tajgaerdeiben és sarkvidéki tundráin él Eurázsiában és Észak-Amerikában, ahol a nedves, savanyú, tápanyagban szegény erdőtalajt, a hangásokat és a lápokat kedveli.
Magassága 10-40 cm, növekedése mérsékelt. Föld alatti indái révén sűrű, összefüggő szőnyeget alkot. Levelei kicsik, oválisak, bőrszerűek, 5-30 mm hosszúak, szélük enyhén hullámos, és egész télen a növényen maradnak.
Májusban és júniusban jelennek meg a 3-8 mm-es, harang alakú, fehér vagy halványrózsaszín virágok rövid fürtökben. A poszméhek és a magányos méhek beporozzák őket. A 6-10 mm átmérőjű piros bogyók a nyár végén és ősszel érnek, a madarak és az emlősök is szívesen eszik őket.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A félárnyékos helyet szereti, ahol lombkorona vagy más növények adnak neki némi árnyékot. A forró, szélnek és tűző napnak kitett helyen rosszul érzi magát. Fák, cserjék tövében, északkeleti fekvésű ágyásban vagy sziklakertben jó helyet találhat.
Öntözés
A talajnak folyamatosan nedvesnek kell lennie, mert a vörös áfonya szárazságtűrése gyenge. Júniustól augusztusig, a legmelegebb hónapokban kell a legtöbbet öntözni. A mulcsréteg segít megtartani a nedvességet.
Talaj, átültetés és tápanyag
Savanyú, humuszos, nedves, de jó vízelvezetésű talajra van szüksége. A kedvező pH nagyjából 4 és 5,5 között van. Tőzeggel vagy fenyőkéreggel keverve megfelelően savanyú közeg készíthető. Meszes, lúgos talajban nem érzi jól magát.
Gyökerei általában sekélyek, vékonyak és törékenyek, ezért a gyökérzetet ültetéskor és átültetéskor óvatosan kell kezelni. Az átültetés ideje március-április. Tápanyag-utánpótlásra áprilisban érdemes sort keríteni.
Metszés
Ha szükség van rá, a metszést márciusban vagy áprilisban érdemes elvégezni.
Ültetés
Április-májusban vagy szeptember-októberben ültethető. Hűvös, nedves, savanyú talajba, félárnyékba kerüljön, lehetőleg mulccsal takarva. Idővel talajtakaróként szépen összefüggő szőnyeget alkot.
Áttelelés
Rendkívül fagytűrő, nagyjából -52 °C-ig bírja, így a közép-európai telek nem jelentenek számára gondot. A hótakaró védi a növényt. A cserépben tartott példányokat érdemes mulccsal takarni. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható tőosztással, szárdugvánnyal, maggal és rizómákkal. A szaporításra legalkalmasabb időszak június, július és szeptember.
Szüret és felhasználás
A bogyók augusztustól októberig érnek. Ízük savanykás, de ha tovább a növényen maradnak, édesebbek lesznek.
Dzsemnek, kompótnak, gyümölcslének és szósznak is használható. Vadételekhez és húsgombócokhoz is tálalják, gyakran cukorral összetörve.

















































































