Szőnyegmadárbirs
Cotoneaster dammeri · Rosaceae
Más néven: kúszó madárbirs
A szőnyegmadárbirs könnyen gondozható, örökzöld talajtakaró cserje, amely sűrű, alacsony szőnyeget alkot, és hazai teleinket is jól bírja. Nyáron illatos virágaival csalogatja a méheket, ősszel vörös, bronz és lila lombszínnel díszít. Rézsűkre, szegélyekre és sziklakertekbe egyaránt jó választás.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -26 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–40 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A szőnyegmadárbirs jellemzői
A szőnyegmadárbirs (Cotoneaster dammeri, más néven kúszó madárbirs) a rózsafélék családjába tartozó, örökzöld cserje. Teljesen elfekvő, tömött szőnyeget alkot. Általában 15–40 cm magasra nő, de 90–180 cm szélesre is szétterülhet, és gyorsan növekszik. Ágai ott gyökeret eresztenek, ahol a talajhoz érnek.
Levelei kicsik, fényesek, bőrszerűek, elliptikus alakúak, 8–30 mm hosszúak, ép szélűek. Színük felül sötétzöld, alul szürkészöld. Ősszel vörösre, bronzra vagy lilára színeződhetnek.
Májustól júniusig apró, fehér, kívül rózsaszínes virágai nyílnak lila portokkal, egyesével vagy 2–3-asával a levélhónaljakban. A virágok illatosak. Termése piros bogyó, amelyet a madarak és más állatok szívesen fogyasztanak.
A faj eredeti hazája Kína középső és déli hegyvidéke, ahol sziklafalakon és ritkás vegyes erdőkben él, száraz, meszes talajon. Európában is elvadult.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legjobban teljes napon díszít, de a félárnyékot is elviseli. Napos rézsűn, kőfal tetején, sziklakertben vagy nagyobb felületű talajtakaróként egyaránt jól mutat. Mivel gyökerei sekélyek és finoman elágazóak, a rézsűk talaját is megkötik, így az erózió ellen is hasznos.
Öntözés és páratartalom
Begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, a levegő alacsony páratartalma sem zavarja. Egy-egy alkalmi öntözés segíti a bogyótermést. A szárazságstressz viszont növeli a kártevők esélyét, ezért tartós aszálykor érdemes időnként meglocsolni.
Talaj és átültetés
A legtöbb talajon megél, ha a víz jól elszivárog: megfelel neki a vályog, az agyag és a homok is, a meszes talajt pedig kifejezetten kedveli. A kedvelt pH-tartomány nagyjából 6 és 8 között van, a legjobb a vályogos, nedvesen is jó vízelvezetésű föld.
Ha konténerben tartod, az átültetést márciusban vagy áprilisban végezd.
Tápanyag-utánpótlás
Márciusban és áprilisban érdemes tápoldatozni. A faj nem igényes, ezért nem kell túlzásba esni.
Metszés
Csak akkor nyesd, ha a növény alakja kezd szétesni. A kóbor, rendezetlen hajtásokat érdemes virágzás után vagy késő télen visszavágni, márciusban és áprilisban.
Ültetés
Ültesd napos helyre ősszel (szeptember–október) vagy tavasszal (március–május). Rézsűn és lejtőn különösen hasznos, mert a gyökerező hajtások gyorsan összefüggő takarót alkotnak. Gyors növekedése miatt hagyj elég helyet a terjedésének.
Áttelelés
Teljesen télálló: minimális hőmérséklete nagyjából –26 °C, így a hazai tipikus –20 °C körüli téli mélypontot jól viseli. Nagyon kemény fagyok idején érdemes védelmet adni neki. A pihenőidőszaka november és február közé esik.
Szaporítás
Legegyszerűbben bujtással szaporítható, hiszen a hajtások maguktól is gyökeret eresztenek a szárcsomóknál. Dugványozni is lehet. A szaporításra a június–július, valamint a szeptember–október a legalkalmasabb.
Gyakori problémák
A levelek foltos, kifakult mintázatát jellemzően csipkéspoloskák vagy takácsatkák okozzák. Ilyenkor a rovarölő szappanos permetezés segít, és kerüld a szárazságstresszt. Gondot okozhatnak a pajzstetvek is.
A megfeketedett, mintha megperzselt hajtások tűzelhalásra utalnak. Ilyenkor a beteg részt a sérülés alatt jócskán vissza kell vágni.
Nagy nyári melegben a növény szenvedhet, ezt délutáni árnyékolás és öntözés enyhítheti.
Figyelj arra is, hogy a gyökerező hajtások és a madarak által terjesztett bogyók révén a faj könnyen szétterjedhet.

















































































