Vadszeder
Rubus fruticosus · Rosaceae
Más néven: földi szeder
A vadszeder, más néven szeder vagy földi szeder (Rubus fruticosus) tüskés, íves hajtású cserje, amely gyorsan nő és bőven terem. Közép-Európa fagyos teleit védelem nélkül is kibírja, ezért könnyen gondozható gyümölcsbokor, a metszést és a felkötést viszont nem érdemes elhanyagolni.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -20 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1–3 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A vadszeder jellemzői
A vadszeder a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, évelő, féligörökzöld cserje. Általában 1–3 m magasra nő, és 1,5–4 m szélesre terjed. A hajtások tüskések, ívesen hajlók vagy kúszók, és sűrű bozótot alkotnak. Ahol a hajtáscsúcs földet ér, gyökeret ereszt.
A levelek összetettek, 3–5 fogazott levélkéből állnak, felül zöldek, alul világosabbak, a levélnyél tüskés. A fehér vagy rózsaszín, ötszirmú virágok fürtökben nyílnak júniusban és júliusban, a másodéves vesszőkön. A termés számos apró szemből álló gyűjtött termés, amely pirosból fényes feketére érik késő nyáron és ősszel.
Természetes élőhelye a sövény, az erdőszél, a bozót, az út menti sáv és a durva gyep, Skandináviától Olaszországig, keleten Ukrajnáig és Romániáig. Európán kívül, például Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államok nyugati részén inváziós növényként terjed.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legtöbb termést teljes napfényben hozza, de félárnyékot is eltűr. Túl sok árnyékban kevesebb és gyengébb a termés. Sövénynek is ültethető, mert sűrű, áthatolhatatlan bozótot nevel. A méhek és a lepkék szívesen látogatják a virágait, a madarak pedig megeszik a bogyókat.
Ültetés előtt számoljon a terjedésével: a hajtáscsúcsok gyökeret eresztenek, a tövből sarjak is előbújnak.
Öntözés
A vadszeder mérsékelt vízigényű. Száraz időszakban érdemes öntözni, főleg a termés duzzadásakor, júniustól augusztusig. A begyökeresedett növény egy kis szárazságot már elvisel, bár a szárazságtűrése közepes. A páratartalom nem jelent gondot.
Talaj és termőhely
Szinte bármilyen kerti talajban megél, de a tápanyagban gazdag, nedvességtartó, mégis jó vízelvezetésű talajt szereti. Az ideális pH 5,5 és 7,5 között van. Az agyagos vagy a humuszos vályog egyaránt megfelel.
Ha mégis edényben nevelné, általában 2–3 évente, kora tavasszal kell átültetnie.
Tápanyag-utánpótlás
Márciusban és áprilisban adjon komposztot vagy kiegyensúlyozott műtrágyát. Évente érdemes talajtakaró anyagot is teríteni a tövek köré.
Metszés
A termés után, augusztustól októberig vágja tőből vissza az elhasznált, másodéves vesszőket. A következő évi termést hozó új hajtásokat hagyja meg, és kösse fel őket.
Ha csak kevés vagy gyenge termés jön, gyakori ok, hogy olyan vesszőket metszett le, amelyek még nem teremtek, vagy hogy túl árnyékos a hely. Vágja le csak az elöregedett vesszőket, és adjon a bokornak több napfényt.
Ültetés
A csupasz gyökerű növényeket ősztől kora tavaszig lehet kiültetni, vagyis márciusban, áprilisban, októberben és novemberben. A tőtávolság nagyjából 200 cm legyen. A hajtásokat huzalokra vagy rácsra támassza fel.
Ha magról nevelné, a vetést februárban és márciusban otthon, márciusban és áprilisban pedig szabadban végezheti.
Áttelelés
A vadszeder télálló, a -20 °C-ig terjedő fagyot is bírja. Közép-Európában a legtöbb helyen nem igényel védelmet. Januárban, februárban, novemberben és decemberben pihenőidőszakban van.
Szaporítás
Legkönnyebben bujtással szaporítható, mert a hajtáscsúcsok maguktól is gyökeret eresztenek. Gyökérdugvánnyal és maggal is szaporítható. A szaporításra júliustól szeptemberig van a legjobb idő.
Gyakori problémák
Kártevői közé tartozik a málnabogár, a takácsatka, a levéltetű és a szederatka. A betegségek közül a vesszőfoltosság, a szürkepenész, a rozsda és a vesszőelhalás fordulhat elő.
Ha a szemek pirosak és kemények maradnak, szederatka lehet a háttérben. Távolítsa el az érintett vesszőket, és tartsa erőben a bokrot. Ha a növény túlzottan terjed, vágja vissza a hajtáscsúcsokat, és vezesse a vesszőket támaszra.
Betakarítás és felhasználás
A termés augusztustól októberig érik. A bogyót frissen is meg lehet enni, lekvárhoz, zseléhez, pitéhez, borhoz és likőrhöz is használják. Ehető a hajtás hegye és a levél is, utóbbi teaként.
A levelét és gyökerét hagyományosan összehúzó hatású teaként használták hasmenésre és torokfájásra.






































































