Lándzsás útifű
Plantago lanceolata · Plantaginaceae
Más néven: keskenylevelű útifű, útifű, keskeny levelű útifű
A lándzsás útifű (más néven keskenylevelű útifű, egyszerűen útifű, latinul Plantago lanceolata) levélrózsás, évelő növény, amely rétek, legelők és útszélek ismerős lakója. Kertben is könnyű vele boldogulni: napos helyet kér, a talajjal nem válogat, a hideg téllel pedig magától megbirkózik.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–45 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a lándzsás útifű?
Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos évelő, amely tőrózsát képez. Magassága általában 10 és 45 cm közötti, a nyírt gyepben szinte laposan terül el.
Levelei tőlevelek: lándzsásak, felállóak vagy szétterülők, 3–5 erős párhuzamos erezettel, alig fogazottak, tövüknél rövid nyéllé keskenyednek. Színük zöld.
Májustól szeptemberig virágzik. A hosszú, barázdált, levéltelen száron tojásdad, sűrű füzér ül, apró barnás virágokkal és hosszú fehér porzókkal. Szélporzású, illata nincs. Termése tojásdad toktermés, két sötétbarna vagy fekete magot rejt, egy füzéren akár 200 mag is teremhet.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Nyílt, napos helyen érzi jól magát, a teljes napfényt és a világos félárnyékot egyaránt elviseli. Természetes élőhelye a rét, a legelő, a gyep és a bolygatott talaj, így vadvirágos kertbe, gyepbe vagy rétszerű foltba illik leginkább.
Öntözés
Vízigénye mérsékelt. A száraz réteket és a nedvesebb talajt is jól tűri, ezért rendszeres öntözésre általában nincs szüksége.
Talaj
Agyagos, vályogos és homokos talajban is megél, ha a víz jól elszivárog. Általában az 5,5 és 8,0 közötti pH-értéket szereti, a nagyon savanyú talajt (4,5 pH alatt) kerüli.
Vetés
A lándzsás útifüvet magról érdemes szaporítani. Vethető márciusban és áprilisban, valamint szeptemberben. A magok a virágzás után érnek a füzérekben, bőségesen.
Szaporítás
Ismert szaporítási módja a magvetés, amelynek ideje március és április.
Áttelelés
Fagytűrő növény: a megadott legalacsonyabb elviselt hőmérséklete −25 °C, a tipikus hazai téli mélypont pedig −20 °C körül van, ezért szabadföldben kint maradhat. Nyugalmi időszaka novembertől februárig tart.
Gondok
Fehér, lisztszerű bevonat jelenhet meg a leveleken: ez a lisztharmat. Legtöbbször elég eltűrni, vagy az érintett leveleket eltávolítani.
Gyűjtés és felhasználás
A növény ehető, a levele és a magja is. A fiatal levelek vadzöldként fogyaszthatók, a régebbi levelek rostosak. A fiatal levelek gyűjtésének ideje áprilistól júniusig tart.
Hagyományosan borogatásként és köhögés ellen használták; a növény iridoid glikozidokat (aucubint, katalpolt) és feniletanoidokat tartalmaz.
A kertben a vadvilágnak is jut belőle: a magját énekesmadarak csipegetik, a levelét a nyulak rágják, és egyes lepkefajok tápnövénye.













































































