Vízi menta
Mentha aquatica · Lamiaceae
Más néven: vízimenta, balzsamka, balzsamfű
A vízi menta (Mentha aquatica, más néven vízimenta) tavak, patakok és vizes rétek szélén él, ezért a kerti tó partján vagy a mindig nedves foltokon érzi jól magát. Évelő, télálló, erősen illatos növény, amelynek leveleit a fodormentához vagy borsmentához hasonlóan használhatjuk. Száraz kertben nem marad meg, nedves helyen viszont könnyen gondozható.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Magas
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 12–25 °C, min. -20 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 30–90 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A vízi menta jellemzői
A vízi menta a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó, lágyszárú évelő. Európában, Északnyugat-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Természetes élőhelye a patakok, tavak, árkok, csatornák, mocsarak és nedves rétek sekély vízű pereme, enyhén savanyú vagy meszes talajon.
Kúszó gyöktörzsekkel terjed, szára négyszögletes, magassága általában 30–90 cm. Ha vízben nő, a szára kiemelkedik a víz fölé. A levelei átellenesek, fogazottak, tojásdadtól tojásdad-lándzsásig terjednek, 2–6 cm hosszúak és 1–4 cm szélesek. Szőrösek vagy majdnem simák, zöldek, olykor bíborosak, és erősen mentaillatúak.
A virágok aprók, csöves alakúak, rózsaszínek vagy lilák. Gömbölyded fejecskékben ülnek a szár csúcsán, nyár közepétől nyár végéig, vagyis júliustól szeptemberig nyílnak. A virágokat sokféle rovar látogatja.
Termesztés és gondozás
Fényigény és elhelyezés
Napos helyen és félárnyékban is megél a víz szélén. A kerti tó pereme, a mocsaras folt vagy a mélyebben fekvő, nedves kertrész ideális számára. Nagy, tartósan nedves területen szépen kitölti a teret.
Öntözés és vízigény
A vízigénye magas, a szárazságot nem tűri. A talajnak végig nedvesnek kell maradnia, a gyökerei nedves földben vagy legfeljebb kb. 15 cm mély, sekély vízben lehetnek.
Több vizet május és augusztus között igényel. A hervadás leggyakrabban azt jelzi, hogy a talaj kiszáradt, ilyenkor tartsuk folyamatosan nedvesen.
Talaj és átültetés
Nedves, akár mocsaras, ásványi vagy tőzeges talajt szeret, semleges vagy meszes kémhatással (kb. pH 6–8). Humuszos vagy vályogos földben is jól fejlődik, az időszakos vízborítást is elviseli.
Az edényben nevelt példányt márciusban vagy áprilisban érdemes átültetni.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot áprilisban és májusban adjuk, amikor a növény növekedésnek indul.
Metszés
Virágzás után vagy késő ősszel vágjuk vissza, így megújul a növekedése. A naptár szerint a metszés ideje március és október.
Ültetés és terjedés korlátozása
Ültessük tóparti ültetőkosárba vagy mocsaras talajba. Mivel gyöktörzsekkel terjed, a konténeres ültetés visszafogja a terjedését. Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes.
Magról is vethető: márciusban beltérben, áprilisban és májusban szabad földbe.
Áttelelés
Télálló. A föld feletti részei elhalnak, tavasszal újra kihajt. A nyugalmi időszak januártól februárig, illetve novembertől decemberig tart.
Szaporítás
Legegyszerűbben tőosztással vagy gyöktörzsdarabokkal szaporítható, de szárdugványozással is. Ennek ideje április, május és szeptember.
Gyakori problémák
A leggyakoribb betegségek a mentarozsda és a lisztharmat. Ha a leveleken narancssárga rozsdafoltok jelennek meg, az mentarozsdára utal: távolítsuk el az érintett hajtásokat, és vágjuk vissza a növényt.
Ha a növény hervad, nézzük meg, nem száradt-e ki a talaj.
Betakarítás és felhasználás
A leveleket júniustól szeptemberig szedhetjük. Frissen vagy teának szárítva a fodormentához és a borsmentához hasonlóan használható. Hagyományosan teaként is fogyasztják. A termesztett kölnimenta olajat ad, amelyet a parfümiparban használnak.

















































































