Csíkos kecskerágó
Euonymus europaeus · Celastraceae
Más néven: közönséges kecskerágó
A csíkos kecskerágó (más néven közönséges kecskerágó, latinul Euonymus europaeus) lombhullató cserje, amely jól bírja a hideg telet és a meleg nyarat. Ősszel sárga, vörös és lilás lombja, valamint rózsaszínes-piros termései díszítik. Élősövénynek és szabadon növő cserjének is ültethető.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–24 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–6 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a csíkos kecskerágó?
Az Euonymus europaeus a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó, évelő, lombhullató cserje. Európa nagy részén őshonos, Írországtól és Norvégiától délre Görögországig, keleten a Kaukázusig. Természetes élőhelye az erdőszél, a cserjés és a sövény, többnyire meszes, bázisgazdag talajon.
Magassága 3–6 m. Gyorsan nő. Fiatalon felfelé törő, olykor ritkás, később kerekedő és szélesedő növekedésű, akár kis fává is fejlődhet. A levelek átellenesek, lándzsásak vagy elliptikusak, finoman fogazottak, sötétzöldek, 3–8 cm hosszúak.
Az apró, zöldessárga, négyszirmú virágok késő tavasszal, májusban és júniusban nyílnak, kevéssé feltűnőek. A cserje igazi dísze ősszel jelentkezik: a lomb sárgára, vörösre, lilára színeződik, a rózsaszínestől pirosig terjedő, négylebenyű toktermések pedig felhasadnak, és narancsszínű magköpenyes magokat mutatnak. Ezeket a madarak szívesen eszik. A virágokat a beporzók kedvelik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Napos helyen és félárnyékban is jól érzi magát. Az árnyékot is elviseli, de ott gyengébb az őszi lombszíne. Ha a cserje ősszel nem színeződik, érdemes napsütötte helyre áthelyezni.
A magassága miatt háttérnövénynek, vegyes cserjesávba vagy takaró élősövénynek való.
Öntözés
Mérsékelt vízigényű, az egyenletes nedvességet kedveli, különösen teljes napsütésben. Júniusban, júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni. A talaj legyen nedves, de jó vízelvezetésű.
Talaj
A legtöbb talajon megél: vályogon, agyagon és homokon is. A legjobban a jó vízelvezetésű, lúgos vályogot szereti. A kedvező pH általában 6,5 és 8,5 között van.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje a tavasz, márciusban és áprilisban.
Metszés
A metszést júniusban vagy júliusban érdemes elvégezni. Élősövényként is tartható, a gyors növekedés miatt a nyári alakítás hasznos.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, illetve ősszel, októberben és novemberben lehet, jó vízelvezetésű talajba. Madarak közvetítésével magától is elszaporodhat a kertben.
Áttelelés
Teljesen télálló, nagyjából -35 °C-ig bírja a fagyot, így a hazai telek nem jelentenek gondot. Nyugalmi időszaka januártól februárig, valamint novembertől decemberig tart, külön védelmet nem igényel.
Szaporítás
Magról és szárdugványról szaporítható. A magot októberben lehet vetni. Dugványozásra a június–július a megfelelő időszak, de az október is szóba jön.
Gyakori problémák
A cserjén megjelenhet a fekete babtetű és a pajzstetű. Ragadós, kormos levelek esetén levéltetű- vagy pajzstetű-fertőzésre gyanakodhatunk: permetezzük a növényt, vagy metsszük le a fertőzött hajtásokat. A kecskerágó egyébként a fekete babtetű téli gazdanövénye.
Gyenge őszi szín oka általában a túl sok árnyék. Ilyenkor érdemes naposabb helyre áthelyezni.









































































