Mezei zsurló
Equisetum arvense · Equisetaceae
Más néven: zsurló
A mezei zsurló (más néven zsurló, Equisetum arvense) évelő, páfrányszerű növény, amely a lófarokra emlékeztető hajtásaival szinte bárhol megtelepszik. Nagyon szívós és gyorsan terjed, ezért ritkán ültetik szándékosan, inkább visszaszorítani kell a kertben.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -42 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–90 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a mezei zsurló?
A mezei zsurló a zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozó, lágyszárú évelő, amely télen elhal, tavasszal újra kihajt. Magassága 10 és 90 cm között változik. Egyenes, ízelt, ágatlan vagy gyűrűsen elágazó hajtásai telepszerű foltokat alkotnak.
Valódi levelei apró, pikkelyszerű hüvelyek, amelyeken a szárcsomóknál sötét fogak ülnek. A fotoszintézist a zöld, bordázott szár és a gyűrűkben álló vékony ágak végzik. Nem virágzik: spórákkal szaporodik. Kora tavasszal, márciusban és áprilisban halvány, rövid életű termőszár nő, a végén barna tobozzal, amelyből a spórák kihullanak.
A mérsékelt égövi és sarkvidéki területeken él Eurázsiában és Észak-Amerikában. Természetes élőhelye a nedves, nyílt erdő, a legelő, a szántó, az útszél, az árok és a patakpart. Gyorsan növő, kiterjedt rizómarendszerű faj, amely a bolygatott talajt is gyorsan birtokba veszi.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A teljes naptól a félárnyékig mindenhol megél, a meglehetősen mély árnyékot is tűri. Mivel erősen terjed, olyan helyet érdemes neki választani, ahol nem zavar: nedves, mélyebb fekvésű, elvadult sarokban vagy akadályokkal körülvett területen.
Öntözés
Az üde, nedves talajt kedveli, természetes élőhelyein magas a talajvíz szintje. Az alkalmankénti száraz időszakot elviseli, de a tartós szárazságot nem bírja, ezért száraz nyáron is érdemes nedvesen tartani, ha ültetett példányról van szó.
Talaj
Alkalmazkodó: a vályog, az agyag és a homok is megfelel neki, durva, közepes és finom szerkezetű talajon is megél. A legjobban a semleges vagy enyhén lúgos, nedves talajban fejlődik, a pH-tartománya 6,0 és 8,0 között van. A nedves, mégis jó vízelvezetésű talajt szereti, az agyagos vagy iszapos vályog különösen megfelel neki.
Tápanyag-utánpótlás
Trágyázni nem kell, a gyenge tápanyag-ellátottságú talajt is jól tűri.
Metszés és kaszálás
A kaszálás vagy a visszavágás hatástalan, mert a hajtások a rizómákból újra kinőnek.
Ültetés
Agresszív terjedése miatt ritkán ültetik tudatosan. Ha mégis ültetni kell, mély edényben vagy földbe süllyesztett, mély gátló szegéllyel érdemes korlátozni, mert a rizómái akár kb. 1,8 m mélyre is lehatolnak.
Áttelelés
Teljesen fagytűrő: a hazai teleket gond nélkül átvészeli. A meddő hajtások az őszi fagyra elhalnak, tavasszal a rizómákból újra kihajtanak. A nyugalmi időszaka novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható rizómadarabokkal, osztással és spórákkal. A megfelelő időszak március és április.
Gyakori gond: elszaporodás
A leggyakoribb panasz, hogy a zsurló átterjed az ágyásokba és a gyepbe. Ennek oka a mélyre nyúló rizómahálózat. A kezelés a hajtások ismételt eltávolítása, a vízelvezetés javítása és a mély ásás, amellyel a rizómák kiszedhetők a talajból. A faj nagyon nehezen irtható, ezért türelem kell hozzá.
Gyűjtés és felhasználás
A gyűjtés ideje április és május. Szilícium-dioxidban gazdag, hagyományosan vízhajtóként és a körmök erősítésére használták. A kivonata az EU-ban gombaölő hatóanyag-alapanyagként engedélyezett. Japánban és Koreában a tavaszi hajtásait zöldségként fogyasztják.













































































