Tollborzfű
Cenchrus alopecuroides · Poaceae
Más néven: pennisetum alopecuroides, díszborzfű
A tollborzfű (más néven díszborzfű, latinul Cenchrus alopecuroides, régebbi nevén Pennisetum alopecuroides) szökőkútszerű, évelő díszfű, amely nyártól őszig kefeszerű virágzatot hoz. Napos helyen igénytelen, szárazságot is bír, és a hideg telet is átvészeli. Az alábbiakban az ültetéstől a visszavágásig összefoglaltuk, mire figyelj.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–30 °C, min. -23 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,6–1,2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A tollborzfű jellemzői
A tollborzfű a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, lombhullató évelő. Őshazája Kelet- és Délkelet-Ázsia (Kína, Japán, Korea, Tajvan) és Ausztrália, ahol nyílt gyepeken és szavannákon él.
Sűrű, felfelé törő, majd ívesen lehajló bokrot nevel, amely szökőkútra emlékeztet. Magassága és szélessége egyaránt 60–120 cm, növekedése mérsékelt ütemű. Levelei keskenyek, élénkzöldek, nagyjából 10–50 cm hosszúak, ősszel általában sárgára vagy bronzos árnyalatúra színeződnek, télre szalmasárgák lesznek.
A virágzat júliustól októberig tart: kefeszerű, sörtés füzérek, amelyek zölden indulnak, majd vörösesibolyára, aranybarnára vagy ezüstös rózsaszínre váltanak. Gyökérzete tömött, bojtos.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A tollborzfű teljes napon érzi legjobban magát. Részleges árnyékot is elvisel, de ott kevesebbet virágzik, és hajlamos a szétdőlésre. Ha a bokor szétdől vagy alig hoz virágot, az leggyakrabban árnyékos helyre utal, ilyenkor érdemes naposabb helyre áttelepíteni.
A magok a madarakat vonzzák, a szarvasokat viszont a növény nem vonzza.
Öntözés
A tollborzfű közepes vízigényű, a száraztól a nedves talajig sokfélét elvisel. Begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, ezért a kerti példányokat elég száraz időszakban átöntözni. Az újonnan ültetett tövet az első időszakban tartsd egyenletesen enyhén nedvesen.
Talaj, tápanyag és átültetés
Alkalmazkodó növény: a jó vízelvezetésű, némi szerves anyagot tartalmazó talajt kedveli, a humuszos és a vályogos talajban egyaránt jól fejlődik. A talaj legyen friss, de ne álljon benne a víz.
Tápanyagot áprilisban érdemes adni. Edényben nevelt példányt szintén áprilisban lehet átültetni.
Visszavágás
A száraz lombot késő télen, februárban vagy márciusban vágd le egészen tövig. Addig érdemes meghagyni, mert a télen is díszítő, szalmasárga bokor szép látvány.
Ültetés és vetés
Ültetni tavasszal, áprilisban vagy májusban érdemes, napos helyre. A tövek között kb. 90 cm távolságot hagyj.
Magról is szaporítható: márciusban beltérben, áprilisban-májusban pedig szabadba lehet vetni. A magoncok azonban nem mindig fajtatiszták, ezért kertbe inkább kész, steril fajtát válassz.
Áttelelés
A tollborzfű lombhullató, és a fagyot jól bírja: a faj nagyjából -23 °C-ig él túl, a tipikus, kb. -20 °C-os téli mélypontot általában átvészeli a szabadban. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart. Télire nem kell levágni, hagyd állni a lombot, és csak késő télen vágd vissza.
Szaporítás
A legegyszerűbb módszer a tő osztása, amit áprilisban-májusban végezhetsz. Magról is szaporítható, de ez kevésbé megbízható, ha fajtatiszta utódokat szeretnél.
Gyakori gondok
Különösebb kártevőt vagy betegséget nem kell kiemelni, a leggyakoribb gond inkább a nem kívánt magoncok megjelenése. A termékeny formák magjai dér után szétszóródnak, a szél terjeszti őket, és sörtéik révén ruhára, szőrre tapadnak. Egyes vidékeken a faj kivadult a kertekből. Megoldás: a magfüzéreket vágd le, mielőtt szétszóródnak, vagy válassz steril fajtát.
Ha a bokor szétesik, és kevés a virág, az túl sok árnyékra utal, ilyenkor helyezd át napos helyre.
Felhasználás
A tollborzfű virágzata vágott virágként is használható, augusztusban-szeptemberben érdemes szedni. Kertben szegélyekbe, évelőágyakba illik, de edényben is nevelhető.

















































































