Olasznád
Arundo donax · Poaceae
Más néven: óriás olasznád, óriásnád
Az olasznád (más néven óriás olasznád, óriásnád, latinul Arundo donax) akár 3–6 méteresre is megnövő, nádszerű évelő fű. Gyorsan nő, napos, nedves helyen érzi jól magát, de a gyöktörzse erősen terjed, a hidegebb telet pedig csak védelemmel viseli el.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Magas
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–30 °C, min. -14 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–6 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az olasznád?
Az olasznád a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó évelő fű. Magas, felálló, ívesen hajló, nádszerű szárú csomót alkot, és gyöktörzsekkel terjed. Magassága általában 3–6 m, szélessége nagyjából 150–275 cm, növekedése gyors.
Levelei szürkészöldek, kardszerűek, 30–60 cm hosszúak és 2–6 cm szélesek, a szárat átfogják. A fagy hatására bronzos árnyalatot kapnak. Késő nyártól őszig, szeptemberben–októberben 30–60 cm hosszú, felálló, tollas bugák nyílnak: kezdetben vörösesbarnák, majd ezüstfehérre száradnak. A magja többnyire meddő, csak ritkán csíraképes.
Természetes élőhelye a Földközi-tenger keleti térsége és Dél-Ázsia egészen Japánig, ma már sok meleg vidéken elvadult. Nedves, üde vagy mérsékelten sós talajokon, vizenyős helyeken, folyópartokon és bolygatott talajon él.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A teljes napfényt szereti a legjobban, de elviseli a részleges árnyékot is. Az ideális hőmérséklet nagyjából 15–30 °C.
Mivel nagyra nő és terjed, hagyj neki bőven helyet. Jól mutat tó vagy vizes terület mellett, ahol a talaj tartósan nedves marad.
Öntözés
Az olasznád vízigénye magas, a talaj ne száradjon ki. Júniustól augusztusig, a legmelegebb hónapokban különösen sok vizet kér.
Talaj
Jól érzi magát közepesen kötött és kötött talajokon, például vályogon, agyagon és humuszban gazdag földben. Mérsékelten sós talajon is megél. A talaj kedvező pH-ja nagyjából 6–8 között van. A talaj legyen nedvességtartó, ne engedje át gyorsan a vizet.
Ültetés és a terjedés megfékezése
Április–májusban ültesd ki a végleges helyére.
Csak olyan helyre ültesd, ahol a terjedését meg tudod akadályozni, például gyöktörzsgáttal. A gyöktörzsszövedék akár 1 m mélyre is lehatol, ezért a gátnak is mélyre kell érnie. Egyes országokban, például Észak-Amerikában és Óceániában invazívvá vált: gyöktörzsdarabokból és szárdarabokból is tovaterjed, sűrű állományt alkot, és kiszorítja az őshonos növényeket. Ezért a kerti hulladékkal se juttass szárdarabokat a természetbe vagy vizek közelébe.
Visszavágás
A régi szárakat késő télen, márciusban vágd tövig, még mielőtt az új hajtások megjelennének.
Áttelelés
A gyöktörzs fagytűrése korlátozott. Nálunk a tipikus téli minimum körülbelül -20 °C, a növény pedig nagyjából -14 °C-ig él túl, ezért a szabadban nem számíthatsz biztos áttelelésre.
Novemberben, a fagyok előtt takard be vastagon a tövét mulccsal. A nyugalmi időszak november–február. Ha a gyöktörzs mégis megfagy, a növény visszafagyhat; ilyenkor tavasszal vágd vissza.
Szaporítás
Márciusban–áprilisban szaporíthatod tőosztással, gyöktörzsdarabokkal vagy szárdugványokkal. A magja többnyire meddő, ezért magról nem érdemes szaporítani.
Gyakori gondok
Erőteljes terjedés: az életerős gyöktörzsek okozzák. Fogd vissza gyöktörzsgáttal, és szedd ki a gyöktörzsdarabokat.
Téli visszafagyás: a gyöktörzset éri a fagy. Védd mulccsal, és tavasszal vágd vissza.
Felhasználás
A bugák vágott virágnak is használhatók. Magas, tollas lombja és ősszel bronzosodó levelei díszítő hatásúak.




































































