Miscanthus sinensis
Poaceae
Más néven: japán virágkáka
A Miscanthus sinensis, más néven kínai virágkáka vagy japán virágkáka, évelő, bokrosodó díszfű, amely késő nyártól ezüstös, rózsaszín vagy vöröses bugákat hoz. A hazai teleken is kint marad, mert akár -28 °C-ot is elvisel. Napos helyen, egyszerű gondozással látványos, ívesen hajló bokrot alkot.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -28 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,2–3,6 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a miscanthus?
A Miscanthus sinensis a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó évelő fű, őshazája Kelet- és Délkelet-Ázsia: Kína, Japán, Tajvan, Korea, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Vietnam, Thaiföld és Laosz. Természetes élőhelyén általában nyílt füves területeken, lejtőkön és bolygatott talajon él.
Sűrű, ívesen hajló, bokrosodó növény, felálló virágzati szárakkal és nagy, gyöktörzses gyökérzettel. A levelek hosszúak, keskenyek, laposak, 0,3–2 cm szélesek és akár 1,5 m hosszúak, finoman fogazott szélűek. Vannak tarka levelű változatok is, halvány középső csíkkal. Ősszel a lomb sárgára, narancssárgára vagy vörösre színeződik.
A virágzat tollas buga, legfeljebb 20 cm-es, selymesen szőrös, ujjszerű füzérekkel. Augusztustól októberig virágzik, ezüstös, rózsaszín, vörös vagy fehér színben, és a bugák télen is a növényen maradnak. A bugák vágott virágként is használhatók. Növekedése mérsékelt, a bokor átmérője 120–180 cm lehet.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényben érzi jól magát, de szinte minden helyen megél, kivéve a legmélyebb árnyékot. Árnyékban kevesebbet virágzik, és a szárai hajlamosak megdőlni. Számoljon azzal, hogy a tő nagyra nő, ezért kb. 1,2–1,8 m helyet érdemes hagyni neki.
Öntözés
A fiatal növényeket rendszeresen öntözze. A begyökeresedett tő már elviseli a száraz időszakokat, sőt az időnkénti nedves talajt is. Júniustól augusztusig, a melegebb hónapokban érdemes több vizet adni.
Talaj
Minden talajtípushoz alkalmazkodik: agyagos, vályogos és homokos földben is megél, de a nedves, jó vízelvezetésű talajt kedveli. Közepes tápanyag-ellátottság elegendő neki.
Tápozás
Tápoldatozásra áprilisban és májusban van szükség, mértékkel. A túl sok nitrogén miatt a szárak elfekszenek, ezért inkább kevesebbet adjon.
Ültetés
Ültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes. A tőtávolság kb. 120 cm. Ha gondot jelent az önvetés, válasszon steril vagy kevés magot érlelő fajtát, és takarja a talajt mulccsal, hogy kevesebb magonc keljen ki.
A sűrű gyöktörzses gyökérzetet a begyökeresedés után nehéz eltávolítani, ezért gondolja át jól a helyét.
Visszavágás
A teljes lombot télvégén vagy kora tavasszal, februárban-márciusban vágja tőig, még az új hajtások megjelenése előtt.
Áttelelés
Télálló, kint telel. Az elszáradt lombot és a bugákat hagyja a növényen télen, mert díszítenek, és csak tavasszal vágja vissza.
Szaporítás
Legegyszerűbben tőosztással szaporítható márciusban-áprilisban. Magról is nevelhető: beltérben márciusban-áprilisban, szabadban pedig áprilisban-májusban vethető.
Gyakori problémák
Ha a tő közepe kiritkul, ennek oka az öregedés és a tövek összetorlódása. Ilyenkor ossza fel, és az életerős külső részeket ültesse újra.
Ha a szárak elfekszenek, annak általában a túl sok árnyék vagy nitrogén az oka: helyezze napos helyre, és csökkentse a tápozást.
Ha a növény túlságosan elvetődik, annak az az oka, hogy a termékeny fajták magot érlelnek. Távolítsa el a bugákat, vagy válasszon steril fajtát. Fontos tudni, hogy a növény nagyon gyúlékony, és egyes régiókban, például Észak-Amerika egyes részein inváziós.
Felhasználás
A bugák szeptemberben-októberben vághatók, a növény vágott virágként is használható. Madaraknak és kisebb emlősöknek menedéket és táplálékot ad, a tövekben pedig papírdarazsak is fészkelhetnek.














































































