Vesszős köles
Panicum virgatum · Poaceae
Más néven: ágas köles, switchgrass
A vesszős köles (Panicum virgatum, angol nevén switchgrass) egyenes növésű, évelő díszfű, amely a hazai teleket gond nélkül kibírja. Könnyen gondozható, a napos helyet kedveli, ősszel sárgás-narancsos lombjával és nyárvégi, felhőszerű bugavirágzatával díszít.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 18–30 °C, min. -42 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,9–2,1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A vesszős köles jellemzői
A vesszős köles a pázsitfélék (Poaceae) családjába tartozó, évelő fű. Sűrű, egyenes, oszlopos bokrot alkot, amely kúszó gyöktörzsekkel lassan terjeszkedik. Magassága 90 és 210 cm között változik, szélessége nagyjából 60-120 cm.
Keskeny levelei közepesen zöldek, kékes árnyalattal és határozott középérrel, 30-90 cm hosszúak. Ősszel sárgás-narancssárgára színeződnek, télen pedig szalmabarnára fakulnak. A növény télen visszahúzódik, föld feletti részei elszáradnak.
A légies, felhőszerű, elágazó bugavirágzat akár 60 cm hosszú is lehet, rózsaszínes vagy lilás árnyalatú, júliustól szeptemberig nyílik. A 3-6 mm-es apró szemtermések eleinte rózsaszínűek vagy lilásak, ősszel barnás-aranybarnára érnek.
A faj Észak-Amerikából származik, természetes élőhelyei a magasfüves prérik, nedves útszélek, patakpartok és nyílt erdők. Sokféle talajhoz alkalmazkodik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legjobban teljes napon érzi jól magát. Félárnyékot is elvisel, de ott a növekedése lazább, a szárak pedig hajlamosak elfeküdni.
Magassága miatt a szegély hátsó sorába, takarósávnak, rétszerű ültetésekbe és tópartra való. Nagyobb edényben is nevelhető.
Öntözés
Az átlagos talajtól a nedvesig mindent elvisel, begyökeresedés után pedig a szárazságot és az időszakos vízállást is jól tűri. Az első időszakban érdemes egyenletesen nedvesen tartani. Júniusban és júliusban, a nagy melegben vagy tartós szárazságban több vizet igényel.
Talaj
Az agyagos talajtól a homokosig sokféle talajon megél. A legszebben nedves, tápanyagban gazdag, de jó vízelvezetésű földben fejlődik.
Tápanyag-utánpótlás
Kevés tápanyagot igényel. Szegényebb talajon áprilisban, mértékkel érdemes tápozni. A túl gazdag talaj miatt a szárak elfekhetnek.
Metszés
A növényt késő télen vagy kora tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt kell tövig visszavágni, nálunk ez jellemzően márciusban esedékes. Addig a száraz lomb a bokron maradhat.
Ültetés és vetés
Tavasszal, teljes napon ültessük, a szabadba jellemzően májusban. A tőtávolság nagyjából 90 cm.
Magról is nevelhető: márciusban beltérben előnevelhető, a szabadba áprilisban és májusban vethető.
Áttelelés
Teljesen télálló, a szakirodalom szerint akár -42 °C-ot is kibír, a tipikus hazai téli mélypont pedig körülbelül -20 °C. Különösebb védelemre nincs szükség. A magfejeket és a barna lombot érdemes télen állva hagyni, mert díszítenek, és a vadon élő állatoknak is hasznosak. A nyugalmi időszak november és február között tart.
Szaporítás
Magról vagy tőosztással szaporítható. A szaporítás ideje április és május.
Gyakori problémák
A leggyakoribb gond, hogy a szárak elfekszenek. Oka többnyire a túl sok árnyék vagy a túl gazdag talaj. Megoldás lehet, ha a növényt napos helyre ültetjük át, vagy kora nyáron visszavágjuk.
Felhasználás
Vágott virágként is használható. A magvak madaraknak és kisemlősöknek szolgálnak táplálékul, a növény egyes lepkék, így a busalepkék és egy éjjeli lepke hernyóinak is tápnövénye, valamint fedezéket is nyújt a vadon élő állatoknak.












































































