Tatár juhar
Acer tataricum · Sapindaceae
A tatár juhar (Acer tataricum) kis termetű, lombhullató díszfa, amely ősszel sárgára és pirosra színeződik. Teljesen télálló, igénytelen, a hazai teleket gond nélkül kibírja. Cserébe helyet kér, és hajlamos az önvetésre.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -40 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 4,5–12 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A tatár juhar jellemzői
A tatár juhar terülő növésű, kis termetű fa vagy többszárú cserje, sűrű koronával. Lombhullató, évelő faj, lassan nő. Szélessége általában 4,5–9 m között alakul, ezért az ültetésnél érdemes bőven számolni vele.
Levelei átellenesek, tojásdadok, épek vagy 3–5 sekély karéjjal, durván fogasak, rózsaszínes nyelűek. Nyáron zöldek, ősszel sárgára és pirosra színeződnek. Májusban, a lombfakadással egy időben jelennek meg a zöldesfehér, felálló bugavirágzatok, amelyek beporzókat és lepkéket vonzanak. A páros, vöröses, szárnyas ikerlependékek nyár végén és ősszel díszítenek.
Őshazája Délkelet- és Közép-Európától (Ausztria, Balkán, Törökország) a Kaukázuson és Iránon át Közép- és Kelet-Ázsiáig húzódik. Természetes élőhelyén erdőkben és cserjésekben él, általában a nedves, termékeny talajt és a hűvösebb nyarakat kedveli.
Termesztés és gondozás
Fényigény és hely
Napos helyen és félárnyékban egyaránt jól érzi magát. Mivel a kifejlett fa szélesen terül, ültesse olyan helyre, ahol a koronája kiterülhet.
Öntözés
A tatár juhar mérsékelt vízigényű, a nedvesen tartott talajt szereti. Begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli, de a szárazságtűrése csak közepes. Júniusban, júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.
Talaj
Nedves, termékeny, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Az agyagos vályog és a humuszban gazdag föld a legjobb számára. A semleges vagy enyhén lúgos kémhatást is elviseli, a 6 és 8 közötti pH-tartomány megfelelő.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje március–április.
Metszés
A metszés ideje július–augusztus. Ha egyes ágak hervadni kezdenek, a károsodott ágakat el kell távolítani.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, valamint októberben és novemberben lehet. A faj bőségesen magoncol, a szél messzire elhordja a magokat, ezért természetközeli területektől távol ültesse. Az Egyesült Államok néhány középnyugati államában invazívnak tekintik.
Áttelelés
Teljesen télálló: a fagytűrési határa körülbelül –40 °C, a tipikus hazai téli mélypont –20 °C körül van, így külön védelemre nincs szüksége. A nyugalmi időszak január–február, illetve november–december.
Szaporítás
Szaporítani októberben és novemberben lehet, vetéssel. Mivel a faj magától is bőven szaporodik, a nem kívánt magoncokat kaszálással vagy kihúzással lehet eltávolítani.
Gyakori problémák
A leggyakoribb kártevők a levéltetvek, a fúrólegyek és fúrórovarok, a pajzstetvek, a kabócák, a hernyók és az atkák. A betegségek közül előfordulhat verticilliumos hervadás, szárrák, levélfoltosság, kátrányfoltosság és antraknózis.
Hervadó ágak esetén verticilliumos hervadásra gyanakodhat: távolítsa el az érintett ágakat, és ne tegye ki a fát stressznek. Ha fekete foltok jelennek meg a leveleken, kátrányfoltosság vagy antraknózis állhat mögötte, ilyenkor a lehullott leveleket össze kell gereblyézni és el kell távolítani. Sok magonc esetén kaszálással vagy kihúzással védekezhet.








































































