Közönséges gyömbér
Zingiber officinale · Zingiberaceae
Más néven: gyömbér, gyömbér növény
A közönséges gyömbér (Zingiber officinale), vagy ahogy sokan egyszerűen hívják, a gyömbér trópusi eredetű, nádszerű évelő, amelynek fűszeres gyöktörzsét konyhai fűszerként ismerjük. Hazai éghajlaton nem télálló, ezért erkélyen vagy beltérben, edényben tartható, a hideg beállta előtt behozva.
- Fény
- Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Magas
- Páratartalom
- Magas
- Hőmérséklet
- 22–30 °C, min. 10 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 0,9–1,2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A gyömbér növény jellemzői
A gyömbér lágyszárú, évelő növény, amely csomósan nő. Vastag, húsos, elágazó gyöktörzséből évente új, leveles álszárak hajtanak ki. A gyöktörzs vékony, barna héjú, belül halványsárga és fűszeres illatú.
A keskeny, lándzsás, épszélű zöld levelek váltakozva ülnek a körülbelül 1 m magas álszárakon. A növény összesen 90–120 cm magasra és 60–90 cm szélesre nőhet, növekedése mérsékelt.
A virágok külön, levéltelen szárakon, közvetlenül a gyöktörzsből nőnek: kúp alakú virágzatot alkotnak zöldes-sárga murvákkal és halványsárga, lilával szegett virágokkal. A növény nagyjából két év alatt virágzik be, edényben viszont ritkán virágzik. A virágzás ideje szeptember–október.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A gyömbér félárnyékban érzi jól magát, némi közvetlen napsütéssel. A tűző délutáni napot kerüljük, mert megperzselheti a leveleket.
Az ideális hőmérséklet 22–30 °C között van. A növény nem fagytűrő, 10 °C alatt már nem marad életben, ezért erkélyen is csak a meleg hónapokban hagyjuk kint.
Öntözés és páratartalom
A hajtások megjelenéséig csak mértékkel öntözzük. Ezután rendszeresen öntözzük, és tartsuk a földet nedvesen. Júniustól augusztusig igényli a legtöbb vizet.
A szárazságot rosszul viseli, a hideg, vizes talajtól pedig a gyöktörzs könnyen rothadásnak indul. A növény magas páratartalmat kedvel.
Talaj és átültetés
Gazdag, nedvességtartó, mégis jó vízelvezetésű, sok szerves anyagot tartalmazó talajt igényel, legalább 30 cm mélyen. Edényben tartva ezért mély, elég tágas cserepet válasszunk. Megfelel a humuszos vagy vályogos, akár agyagosabb föld is, ha nem áll meg benne a víz.
A gyöktörzset márciusban–áprilisban érdemes átültetni és szétosztani. Minden darabon több rügy legyen.
Tápanyag-utánpótlás
A fő növekedési időszakban, májustól augusztusig rendszeresen tápláljuk. Sok komposzt vagy más szerves anyag jót tesz neki. A levelek sárgulása egyebek mellett a tápanyag- vagy vízhiány jele lehet.
Ültetés
A kiszáradt gyöktörzsdarabokat tavasszal, közvetlenül a felszín alá ültetjük. A beltéri előnevelésre március–április a megfelelő időszak, a szabadba, erkélyre pedig májusban–júniusban kerülhet ki. Válasszunk meleg, részben árnyékos helyet, ahol elég hely van a növekedéshez.
Amíg a hajtások nem jelennek meg, ne öntözzük bőven, és tartsuk melegen.
Visszavágás
A föld feletti hajtások az év végére elhalnak. A visszavágás ideje október.
Áttelelés
Az edényeket hozzuk be, mielőtt a hőmérséklet 10 °C alá csökkenne. A növény ilyenkor visszahal és pihen: hűvös, szinte száraz állapotban tartsuk. A pihenő időszak novembertől februárig tart.
A fagyvédelemre szeptembertől áprilisig figyeljünk, mert ebben az időszakban fagyveszély is előfordulhat.
Szaporítás
A gyömbért gyöktörzsdarabokkal, vagyis osztással szaporítjuk márciusban–áprilisban. A darabokon legyen több rügy.
Gyakori problémák
Puha, rothadó gyöktörzs: oka általában hideg, vizes talaj vagy túlöntözés. Tartsuk melegen, és a növekedés megindulásáig keveset öntözzünk.
Sárguló levelek: kevés víz vagy tápanyag állhat mögötte. Öntözzük rendszeresen, és tápláljuk.
Nincs virág: fiatal növénynél vagy edényes tartás esetén ez gyakori. Legalább két évre van szükség.
A betegségek közül a gyöktörzsrothadás, a bakteriális hervadás és a levélfoltosság fordulhat elő.
Szüret és felhasználás
A gyömbért szeptemberben–októberben takaríthatjuk be. A fiatal gyöktörzs enyhébb és lédús, az idősebb rostosabb és erősebben csípős. Frissen, szárítva vagy porítva is használható levesekbe, wokban sült ételekbe, süteményekbe és italokba. A fiatal hajtások szintén ehetők.
A kínai, indiai és japán hagyományos gyógyászatban régóta használják, de a betegségek kezelésére vonatkozó bizonyítékok nem egyértelműek.
























































































