Mirtusz
Myrtus communis · Myrtaceae
Más néven: közönséges mirtusz
A mirtusz örökzöld, illatos levelű cserje, amely nyáron fehér virágokat, ősszel ehető bogyókat hoz. Nálunk a hideg telek miatt nem marad kint egész évben, ezért erkélyen, teraszon vagy lakásban, cserépben érdemes tartani. A gondozása egyszerű, ha napos helyet kap, nem áll vízben, és fagymentesen telel.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -10 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A mirtusz jellemzői
A mirtusz (más néven közönséges mirtusz, latin nevén Myrtus communis) a mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld cserje. Őshazája Dél-Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, Makaronézia és az indiai szubkontinens, ahol a száraz mediterrán bozótosokban és a tengerparti lejtőkön él.
Sűrű, kerekded vagy domború növésű, néha kis fává növő bokor. Magassága általában 150–500 cm, szélessége 150–360 cm, növekedése mérsékelt. Levelei kicsik, fényesek, bőrszerűek, 2–5 cm hosszúak, felül sötétzöldek, alul halványabbak, áttetsző olajmirigyekkel. Megdörzsölve illatosak.
Virágai fehérek, olykor rózsaszínesek, ötszirmúak, sok kiálló sárga porzóval. Júniustól augusztusig nyílnak, és illatosak. A virágokat kékesfekete vagy lilás, ehető bogyók követik. A virágok a méheket is vonzzák.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A mirtusz napos helyen érzi jól magát, védett helyen a legszebb, de egy kis félárnyékot is elvisel. Nyáron a napos, szélvédett erkély vagy terasz a legjobb számára.
Nálunk nem télálló: kb. -10 °C-ig bírja, a tipikus téli mélypont viszont -20 °C körül lehet. Ezért cserépben tartsuk, hogy hidegben beköltöztethessük.
Öntözés
A mirtusz szárazságtűrő, különösen, ha már begyökeresedett. A növekedési időszakban mérsékelten öntözzük, júniustól augusztusig valamivel többet. Kerüljük a pangó vizet, mert gyökérrothadást okozhat.
Talaj és átültetés
Jó vízelvezetésű, agyagos vagy homokos, komposztban gazdag vályogtalajt szereti. Agyagos és homokos talajhoz is alkalmazkodik, ha a víz jól elszivárog. Az ideális talaj pH-ja nagyjából 5,5 és 8,0 között van.
Az átültetés ideje április–május.
Tápanyag-utánpótlás
Áprilistól júliusig érdemes tápanyagot adni neki, a növekedési és virágzási időszakban.
Metszés
Áprilisban–májusban, tavasszal vagy virágzás után enyhén vissza lehet vágni. A mirtusz jól tűri a nyírást, ezért sövénynek is alkalmas. A késői fagytól megperzselt hajtásokat vágjuk vissza.
Kiültetés
Védett, napos helyre ültessük. A fiatal hajtásokat a késői fagy károsíthatja, ezért a kiültetés vagy kihelyezés ideje május–június.
Áttelelés
A mirtuszt védeni kell a kemény fagytól és a hideg széltől. A cserepes növényt világos, fagymentes helyre vigyük. A fagyvédelem fontos január–áprilisban és október–decemberben. Januárban, februárban, novemberben és decemberben a növény pihenőben van, ilyenkor kevesebb törődést igényel.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal és maggal. A dugványozás ideje június–augusztus. A magot februárban–márciusban lehet beltérben elvetni.
Gyakori problémák
Gyökérrothadás és hervadás: rossz vízelvezetés áll mögötte. Javítsuk a vízelvezetést, és öntözzünk kevesebbet.
Megperzselt fiatal hajtások: késői fagy okozza. Tavasszal védjük a növényt, a sérült részeket pedig vágjuk le.
Ragacsos levelek és rajtuk rovarok: főleg beltérben pajzstetű vagy molytetű okozhatja. Töröljük le a leveleket, vagy használjunk rovarölő szappant.
A mirtuszt megtámadhatja még takácsatka, tripsz és liszteske is, a betegségek közül a korompenész.
Termés és felhasználás
A bogyók októberben–novemberben szedhetők. A bogyók, a levelek és a virágok ehetők. A bogyó és a levél húsok ízesítésére való, a bogyóból mirto likőrt készítenek. A levél a babérlevelet helyettesítheti, a mirtuszfa pedig a grillezett ételeket ízesíti.
A levelét hagyományosan gyógyászati célra is használták.


















































































