Európai vörösfenyő
Larix decidua · Pinaceae
Más néven: közönséges vörösfenyő
Az európai vörösfenyő (Larix decidua) a fenyők között ritkaság, mert lombhullató: puha, világoszöld tűi ősszel aranysárgára színeződnek, majd lehullanak. Teljesen fagytűrő, és napos, nyílt helyen könnyen nevelhető, de nagyra nő, ezért a helyét hosszú távra kell kiválasztani.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–22 °C, min. -50 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 25–45 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen fa az európai vörösfenyő?
A vörösfenyő, más néven közönséges vörösfenyő a közép-európai hegyvidékeken, az Alpokban és a Kárpátokban őshonos, kisebb alföldi állományai Észak-Lengyelországban élnek. Természetes élőhelye a hegyi és szubalpin erdő jó vízelvezetésű talajon; az Alpokban nagyjából 2400 méteres magasságig, az erdőhatárig hatol fel.
Kifejlett fája 25–45 m magasra nő, a koronája általában 6–10 m szélesre terül. Fiatalon kúpos, idősebb korban szélesebb és szabálytalanabb alakú. A főágak vízszintesek vagy felfelé ívelnek, az oldalágak csüngők.
A 2–4 cm hosszú, puha tűk a rövid hajtásokon csomókban, a hosszú hajtásokon egyesével állnak. Ősszel sárgára, narancsos árnyalatúra színeződnek, aztán lehullanak. A virágok feltűnőtlenek, a rózsaszínes-vörös termős tobozkák áprilistól májusig, a megporzás idején a legdíszesebbek. A 2–6 cm-es, felálló, tojásdad-kúpos tobozok barnára érnek, és gyakran évekig a fán maradnak.
A magokat a csíz, a zsezse és a citrompinty eszi, a rügyeket és a tobozokat a siketfajd, a tűket több lepke hernyója. Bonsaiként is nevelik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napfényt igényel, legfeljebb enyhe árnyékot tűr. A napos, nyílt, hűvösebb nyarú helyeket szereti. Ültetés előtt számoljunk a mérettel: egy kifejlett fa sok helyet foglal, ezért kis kertbe nem alkalmas.
Öntözés
Közepes vízigényű, az egyenletesen nedves talajt kedveli. A szárazságot rosszul viseli, ezért száraz időszakokban öntözzük, különösen fiatal korban. A nyári hőség és a vízhiány a tűk barnulásához és hullásához vezethet.
Talaj
Nedves, de jó vízelvezetésű, kavicsos vályogtalajban érzi jól magát. A talaj pH-értéke nagyjából 5 és 7,5 közötti lehet.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagigénye kicsi, ezért trágyázásra ritkán van szükség.
Metszés
Ha szükséges, a metszést januárban vagy februárban, a nyugalmi időszakban végezzük. A kérges, besüppedt törzs- vagy ágrészeket, vagyis a vörösfenyő-rák tüneteit mutató ágakat vágjuk ki, és gondoskodjunk a jobb átszellőzésről.
Ültetés
Ültessük ősszel vagy kora tavasszal, vagyis októberben–novemberben, illetve márciusban–áprilisban, napos, nyílt helyre.
Áttelelés
Teljesen télálló, védelemre nincs szüksége; a legalacsonyabb elviselt hőmérséklete kb. −50 °C, jóval a hazai téli mélypontok alatt. Novembertől februárig nyugalmi időszakban van, ilyenkor tűk nélkül áll.
Szaporítás
Magról vagy oltással szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje március–április.
Gyakori problémák
Ha a tűk nyáron megbarnulnak és hullani kezdenek, a háttérben hőség, szárazság vagy a vörösfenyő-zsákosmoly állhat. Öntözzünk száraz időben, és védekezzünk a kártevő ellen.
A kérges, besüppedt kéreg a vörösfenyő-rák jele: a beteg ágakat vágjuk le, és javítsuk a levegőzést.
További kártevők lehetnek a levéldarazs, a levéltetvek és a japán cserebogár. A betegségek közül a tűhullással és a rozsdával is számolnunk kell.








































































