Pompás japánbirs
Chaenomeles speciosa · Rosaceae
A pompás japánbirs (más néven japánbirs vagy díszbirs, latinul Chaenomeles speciosa) sűrű, tüskés ágú lombhullató cserje, amely már a tél végén, tavasz elején, lombfakadás előtt virágzik. Könnyen nevelhető, a hazai teleket védelem nélkül kibírja, ezért szoliterként és sövénynek is szívesen ültetik.
- Fény
- Teljes napsütés, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–3 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A pompás japánbirs jellemzői
Sűrű, széles, többtörzsű, gömbölyded cserje, kusza, tüskés hajtásokkal. Általában 150–300 cm magasra és 180–360 cm szélesre nő, növekedése közepes ütemű. Ez a Kínában (annak középső, déli és délkeleti részein) és Tibetben őshonos faj mérsékelt égövi területeken mindenfelé termesztik.
A levelek váltakozó állásúak, egyszerűek, fényes sötétzöldek, ovális vagy lándzsás alakúak, fűrészes szélűek; fiatalon bronzosan vörösek. Az 5 cm körüli, egyszerű vagy telt virágoknak öt kerek szirmuk és aranyszínű porzóik vannak. Színük piros, rózsaszín, fehér vagy narancs, márciusban és áprilisban nyílnak. Virágai nem illatosak. A termés almaformájú, sárgászöld, általában legfeljebb 7 cm-es, illatos és fanyar. A virágok a méheknek és más beporzóknak is jó táplálékot adnak, a vágott ág pedig vázában is használható.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényben virágzik a legbőségesebben, de a félárnyékot is elviseli. Ha sok virágot szeretne, válasszon napos helyet. Árnyékban a virágzás megritkulhat.
Öntözés
Közepes vízigényű növény, a szárazságtűrése is közepes. A fiatal növényeket száraz időszakokban rendszeresen öntözze. A talaj legyen mérsékelten nedves, de jó vízelvezetésű.
Talaj
Vályog-, humuszos, homokos és agyagos talajon is megél, ha a víz nem áll meg benne. Az ideális talaj jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag kerti föld. A pH-ja nagyjából 5,5 és 7,0 közé essen. A meszes, lúgos talajt kerülje.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot márciusban, a növekedési időszak kezdetén pótoljon. A szerves anyagban gazdag talaj ehhez is megfelelő.
Ültetés
Ültesse ősszel (október) vagy tavasszal (március–április), napos helyre, jó vízelvezetésű talajba. Sövénynek vagy egymás melletti ültetéshez a tőtávolság nagyjából 150 cm.
Metszés
Virágzás után, tavasszal (április–május) metssze, hogy formát adjon neki, és serkentse a virágzó rövid hajtások képződését. Az erős visszametszést jól tűri, de ilyenkor kevesebb termést hoz.
Áttelelés
Teljesen télálló, védelemre nincs szüksége. A hidegtűrése nagyjából –30 °C-ig terjed, a hazai telek tehát nem okoznak gondot. A nyugalmi időszaka november és február között van.
Szaporítás
Szaporítható maggal, szár- és gyökérdugvánnyal, bujtással és tőosztással. Szaporítani júniusban és júliusban lehet, vetni pedig októberben és novemberben.
Gyakori problémák
Kevés virág: oka lehet túl sok árnyék vagy az idős ágak erős metszése. Helyezze napos helyre, és virágzás után csak enyhén metssze.
Sárguló levelek: oka a lúgos talaj okozta vashiány (klorózis). Savanyítsa a talajt, vagy használjon kelátos vasat.
Termés és felhasználás
A termést októberben szedik. Nyersen kemény és keserű, ezért lekvárnak, befőttnek vagy szirupnak dolgozzák fel. A cserje sövénynek is használható, virágzó ágai vágott virágnak is.










































































