Boglárkacserje
Kerria japonica · Rosaceae
Más néven: kerria, japán boglárkacserje, boglárcserje
A boglárkacserje (Kerria japonica) lombhullató cserje, amely áprilisban és májusban aranysárga virágokkal borítja be az ívelő, zöld vesszőit. Könnyen tartható, a telet védelem nélkül átvészeli, és félárnyékban érzi jól magát. Az alábbiakban a helyválasztástól a metszésig összefoglaljuk, mire érdemes figyelni.
- Fény
- Félárnyék, Árnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1–2,1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A boglárkacserje jellemzői
A boglárkacserje, más néven kerria, Kerria japonica vagy japán boglárkacserje a rózsafélék családjába tartozó, lombhullató, évelő cserje. Őshazája Kína és Japán, de Koreában is őshonos, ahol hegyi lejtők cserjései között él.
Felálló, ívelő, sarjadzó, sokszárú cserje, amely sűrű, vékony vesszőkből álló bozótot alkot. A szárak zöldek és cikcakkosak. Magassága 100–210 cm, szélessége 120–270 cm, növekedése mérsékelt.
A levelek tojásdad-lándzsásak, kétszeresen fűrészes szélűek, redőzöttek, 4–10 cm hosszúak, zöldek, ősszel sárgára színeződnek. A virágok egyszeresek, aranysárgák, ötszirmúak, 3–5 cm szélesek, a rövid hajtások csúcsán nyílnak. Telt virágú fajták is léteznek. A termés apró, kb. 4 mm-es kaszat.
Virágai a lepkéket vonzzák, a szarvasok pedig elkerülik. A sarjak szabadon terjednek, de a cserje általában jól kezelhető.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Félárnyékban a legszebb, de az árnyékot is elviseli. A tűző nap kifakítja a virágokat, ezért érdemes enyhén árnyékos helyet választani.
Számoljunk azzal, hogy a sekély, rostos gyökérzetből sarjak indulnak, ezért legyen elég hely a terjeszkedéshez.
Öntözés
A begyökeresedésig mérsékelt, egyenletes nedvességet igényel. A kifejlett növény közepesen szárazságtűrő.
Júniustól augusztusig, a melegebb hónapokban érdemes többet öntözni.
Talaj és átültetés
A vályogos, jó vízelvezetésű, mérsékelten tápanyagdús talajt szereti. A nehéz agyagot kerüljük, és ne dúsítsuk túl a talajt tápanyaggal.
A konténerben tartott példányt márciusban érdemes átültetni.
Tápanyag-utánpótlás
Csak mérsékelten kell táplálni, márciusban és áprilisban. A túl sok műtrágya burjánzó növekedést okoz.
Metszés
Májusban–júniusban, virágzás után kell metszeni, mert az előző évi vesszőkön virágzik. Ilyenkor távolítsuk el a sarjakat, és ritkítsuk az öreg szárakat.
Az erős megújító visszavágást, egészen a talajszintig, jól tűri.
Ültetés
Ültethetjük tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november), enyhe árnyékban. Hagyjunk helyet a sarjaknak.
Sövénynek is használható; ilyenkor kb. 150 cm-es tőtávolság javasolt.
Áttelelés
Teljesen télálló, védelem nélkül is átvészeli a telet, akár –30 °C-ig. Nyugalmi időszaka januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
Tőosztással, dugvánnyal és bujtással szaporítható. A megfelelő időszak június–július, illetve október–november.
Gyakori problémák
Piros levélfoltok, vesszőelhalás és visszahalás: a Blumeriella kerriae gomba okozza. Távolítsuk el a fertőzött hajtásokat és a lehullott leveleket, és gondoskodjunk jobb szellőzésről.
Fakó, kifehéredett virágok: túl sok napfény okozza. Ültessük félárnyékba.
Sűrű, összetömörödött növekedés: a metszés hiánya miatt alakul ki. Virágzás után metsszünk, és újítsuk meg az öreg szárakat.
Felhasználás
Díszcserjeként és sövénynek is ültethető. Ehető részeit nem ismerjük.
Kínában a virágzó hajtások mézes főzetét hagyományosan köhögésre és nőgyógyászati panaszokra használják.










































































