Salamonpecsét
Polygonatum · Asparagaceae
Más néven: salamon-pecsét
A salamonpecsét árnyékos kertrészek könnyen gondozható, télálló évelője, amely késő tavasszal illatos, csüngő virágokat hoz. Gyöktörzséből minden tavasszal újra kihajt, ezért évről évre kevés gondozást igényel. Az alábbiakban az ültetéstől a téli pihenőig összefoglaljuk, mire van szüksége.
- Fény
- Félárnyék, Árnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,2–2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A salamonpecsét jellemzői
A salamonpecsét (más néven salamon-pecsét vagy polygonatum) a spárgafélék családjába tartozó nemzetség, amelybe lágyszárú évelők tartoznak. Vastag, tagolt, kúszó gyöktörzsből nő, szára felálló vagy ívesen hajló, elágazás nélküli, levelei két sorban állnak rajta.
A levelek szórt állásúak, párhuzamos erezetűek, épszélűek, a vonalas-lándzsástól az elliptikus-tojásdadig változnak, hosszuk nagyjából 10 cm. Zöldek, ősszel sárgára színeződnek. Májusban-júniusban a levélhónaljakban 1-3 csüngő, csöves vagy harang alakú, illatos virág nyílik fehér, zöld vagy sárgás színben. Ősszel apró, lecsüngő, fekete-kék vagy piros bogyók érnek.
A nemzetség fajai az északi mérsékelt égövön honosak, főleg Ázsiában, különösen Kínában, de Európában és Észak-Amerika keleti részén is előfordulnak. Természetes élőhelyük az erdő, az árnyas lejtő és a nedves erdőszél.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Részleges árnyékban és árnyékban érzi jól magát, a mély árnyékot is elviseli. Az erdőszélt idéző hűvös kertrész neki való. Ha túl sok napfényt kap, a levélszélek megbarnulhatnak, ilyenkor érdemes árnyékosabb helyre átültetni.
Öntözés
A talajt egyenletesen nedvesen érdemes tartani. A begyökeresedett növény a kisebb szárazságot is átvészeli, de júniustól augusztusig, a nyári hónapokban több vizet igényel. Száraz időszakban az öntözés segít megelőzni a levélszél barnulását.
Talaj
Hűvös, szervesanyagban gazdag, nedves, mégis jó vízelvezetésű talajt szeret. A humuszos és az agyagos-homokos vályogtalaj egyaránt megfelel neki.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot márciusban-áprilisban, a tavaszi növekedés idején érdemes pótolni.
Metszés
A száradt szárakat késő ősszel, novemberben vagy kora tavasszal, márciusban vágjuk vissza.
Ültetés
A gyöktörzseket sekélyen, árnyékos helyre ültessük, ősszel (szeptember-október) vagy kora tavasszal (március-április). A tőtávolság nagyjából 45 cm.
Áttelelés
Teljesen télálló, a legalacsonyabb elviselt hőmérséklete nagyjából -35 °C, így a hazai teleket takarás nélkül kibírja. A föld feletti része elszárad, tavasszal a gyöktörzsből hajt újra. A nyugalmi időszak január-február és november-december.
Szaporítás
Leggyakrabban tőosztással szaporítják, márciusban vagy szeptemberben-októberben. Magról is szaporítható, a vetés ideje szeptember-október.
Gyakori problémák
A leggyakoribb kártevők a salamonpecsét-levéldarázs lárvái, a csigák és a gyökérrágó barázdabogár.
Ha a levelek az erekig lerágva maradnak, a levéldarázs lárvái a ludasok: nyár elején szedjük le őket kézzel. A barna, megperzselődött levélszélek oka száraz talaj vagy túl sok napfény, ilyenkor árnyékosabb helyet és száraz időben öntözést ajánlunk.
Felhasználás
A virágzó szár vágott virágnak is használható. Egyes ázsiai fajok gyöktörzsét a hagyományos kínai orvoslásban tonikumként használják, az ájurvédában is.

















































































