Közönséges magyal
Ilex aquifolium · Aquifoliaceae
A közönséges magyal (Ilex aquifolium, röviden magyal) lassan növő, örökzöld fa fényes, tüskés levelekkel és télen is a növényen maradó, élénkpiros bogyókkal. Könnyen gondozható, de a bogyóterméshez porzós és termős példány is kell, és a nálunk szokásos kemény fagyokat szabadföldben nem minden évben viseli el.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–22 °C, min. -18 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 2–15 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A közönséges magyal jellemzői
A magyal a magyalfélék családjába tartozik. Magassága 2 és 15 m között alakul, sűrűn elágazó, felálló, jellemzően gúla alakú. Akár 250–300 évig is élhet. Természetes élőhelye Nyugat- és Dél-Európa, Északnyugat-Afrika és Délnyugat-Ázsia, ahol jellemzően árnyas tölgy- és bükkerdők aljnövényzetében, cserjésekben és sövényekben nő.
A levelei vastagok, fényesek, sötétzöldek, bőrszerűek, 5–12 cm hosszúak, hullámos szélűek, tüskésen fogasak. Az idősebb vagy árnyékban nőtt leveleken gyakran sima a szél. Tarka levelű változata is van.
Májusban és júniusban apró, illatos, négyszirmú fehér virágok nyílnak csokrokban, néha pirosas árnyalattal. A magyal kétlaki: bogyót csak a termős példány hoz, és csak akkor, ha a közelben porzós növény is van. A 6–10 mm-es, gömbölyű termések általában élénkpirosak, néha sárgák vagy narancsszínűek. Késő nyártól ősszel érnek, és télen is a növényen maradnak.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A magyal a teljes naptól a félárnyékig mindenhol megél, és a meglehetősen mély árnyékot is tűri. Válasszunk neki hideg, szárító téli szelektől védett helyet. Konténerben erkélyen is tartható, és mivel lassan nő, sokáig megfelel neki ugyanaz az edény.
Öntözés
A vízigénye közepes. Megeredésig tartsuk nyirkosan a talajt. Később is a nedves, de soha nem vizenyős közeget szereti, az pangó víz gyökérrothadáshoz vezet.
Talaj és átültetés
Jól tűri az agyagos, a savanyú és a tápanyagszegény talajt is, a humuszban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű földben érzi magát a legjobban. A megfelelő pH 4,5 és 7,5 között van. A rossz vízelvezetést nem viseli.
Átültetni áprilisban érdemes.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot áprilisban adjunk. A magyal a szegényebb talajt is elviseli, ezért többször nincs szükség tápanyagozásra.
Metszés
A magyalt télen lehet formára metszeni, sövényként pedig nyírni. A naptár szerint a január, a február és az augusztus a megfelelő időpont. A virág és a termés az új hajtásokon képződik, ezért a metszés nem árt a bogyótermésnek.
Ültetés és szaporítás
Ültetni ősszel vagy tavasszal lehet, vagyis áprilisban, májusban, szeptemberben vagy októberben, napos vagy félárnyékos helyre. Ha bogyót szeretnénk, a termős növények közelébe ültessünk egy porzós példányt is.
A magot októberben lehet elvetni. A szaporításra a július–szeptember időszak alkalmas.
Áttelelés
A magyal fagytűrő, mérsékelt éghajlaton télálló. Az általa elviselt legalacsonyabb hőmérséklet azonban nagyjából −18 °C, nálunk pedig a jellemző téli minimum −20 °C körül lehet. Ezért inkább erkélyen, védett helyen tartsuk, hideg, szárító szelektől óvva. A nyugalmi időszaka november–februárra esik.
Gyakori problémák
A betegségei közé tartozik a gyökérrothadás, a kéregrák és a levélfoltosság.
Gyökérrothadás és fiatal ágak elhalása: oka a rosszul vízelvezető, vizes talaj. Ültessük jó vízelvezetésű földbe, vagy emeljük meg az ültetési helyet.
Nincs bogyó: csak porzós növényünk van, vagy nincs a közelben porzós. Termős példány mellé ültessünk porzó változatot beporzónak.
Sárga, foltos levelek: a magyalaknázólégy (holly leaf miner) okozhatja. A károsodott leveleket nyáron távolítsuk el.
Felhasználás
A magyal sövénynek és szoliter díszfának is használható, vágott díszágként decemberben szedhető. A virágai a méheknek nyújtanak táplálékot, a bogyókat a madarak eszik, a sűrű örökzöld lomb pedig menedéket ad.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
- Emberek
- Mérgező
A magyal macskákra, kutyákra, lovakra és emberre is mérgező. A mérgező részei a bogyók és a levelek, hatóanyagai a szaponinok, a teobromin és az alkaloidok. A tünetek hányás, hasmenés és levertség; a levelek és a bogyók mérgező hatását csekélynek tartják. Ez csak tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács. Ha kétséges, kérdezzük meg az állatorvost vagy az orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox, English Wikipedia






















































































