Kockásliliom
Fritillaria meleagris · Liliaceae
Más néven: mocsári kockásliliom, kotuliliom
A kockásliliom (Fritillaria meleagris) tavasszal nyíló, lehajló harangvirágú hagymás növény, amely nedves réteken érzi jól magát. Teljesen télálló, a hideg telet kifejezetten igényli. Ősszel kell elültetni, és egész évben nedvesen kell tartani a talajt.
- Fény
- Teljes napsütés, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–18 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 15–40 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kockásliliom jellemzői
A kockásliliom, más néven mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) a liliomfélék családjába tartozó évelő hagymásnövény. Természetes élőhelye Európa és Nyugat-Ázsia: Franciaországtól és a Brit-szigetektől (ott a származása kétséges) Közép-Európán át Nyugat-Szibériáig. Nedves gyepeken, ártereken és folyóparti réteken él, legfeljebb mintegy 800 méteres magasságig.
A karcsú, felálló vagy enyhén ívelő szárak 15–40 cm magasra nőnek, a növény szélessége 5–10 cm. A keskeny, szürkészöld levelek a szár mentén ülnek. A lehajló, kb. 5 cm-es harang általában magányosan áll, hat lepellevele lila-fehér kockás vagy tisztán fehér. Márciustól májusig nyílik, nem illatos. A virágzás után felálló tok marad, amelyben hat sorban lapos, sötét, háromszögletű magok érnek. A levelek késő tavasszal, a magok érésével elszáradnak.
Kis csoportokban nő, és magról is lassan terjed, így idővel réti foltokat alkot. Vágott virágnak is használható. A szarvas és a nyúl elkerüli, a korai méheknek pedig táplálékot ad.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Napos helyen és félárnyékban is jól érzi magát. Természetes élőhelyén nyílt réteken él, de az enyhe, szűrt árnyékot is elviseli. Nedves kertrészbe, tó vagy patak mellé, sziklakertbe vagy rétszerű ültetésbe egyaránt illik. A növénynek hideg télre van szüksége, ezért meleg, védett fóliasátorba nem való.
Öntözés
A talajt egész évben nedvesen kell tartani, a nyugalmi időszakban is, de sosem lehet vizenyős. A szárazságot rosszul tűri. Márciustól májusig, a növekedés és a virágzás idején igényli a legtöbb vizet. A nyugalmi időszak nagyjából júniustól szeptemberig tart, ilyenkor is ügyeljen rá, hogy a hagyma ne száradjon ki.
Talaj és átültetés
Legjobb a nedvességet megtartó, humuszos vályogtalaj. A homokos talajt is megtűri, ha nem hagyja kiszáradni. A talaj pH-ja 5,5 és 8 között lehet. A talaj víztartó legyen, de a víz ne álljon meg benne.
Ha át kell ültetnie vagy fel kell szednie, július–augusztusban érdemes elvégezni, amikor a növény nyugalomban van.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot márciusban és áprilisban, a növekedési időszak elején adjon. Egyébként nem igényel különleges kezelést.
Ültetés
A hagymákat szeptemberben vagy október elején kell elültetni, kb. 10 cm mélyre, egymástól nagyjából 10 cm távolságra. A korong alakú hagyma kb. 2 cm átmérőjű. Érdemes az oldalára fektetni, mert így nem gyűlik össze a víz a csúcsán lévő mélyedésben, és kevésbé rothad.
Metszés
Nem kell metszeni. A lombot hagyja természetes módon elszáradni, korán ne vágja le, mert a hagyma ilyenkor gyűjti az erőt a következő évre.
Áttelelés
Földben teljesen télálló, a hideg telet kifejezetten igényli. Fagytűrése körülbelül −30 °C-ig terjed, így a hazai telek nem jelentenek gondot. Külön takarásra nincs szükség.
Szaporítás
Magról és sarjhagymákkal szaporítható. A magvetés ideje szeptember–október. A sarjhagymák júniusban–júliusban, a növény nyugalmi idejében választhatók le. A magról nevelt példányok virágzásig több évig fejlődnek.
Gyakori problémák
A fő kártevő a piros liliomlevélbogár. Ha a lombot kirágva találja, a kifejlett bogarakat és a lárvákat szedje le kézzel.
A hagyma rothadását az okozza, ha a víz megáll a hagyma mélyedésében. Ültesse oldalára, és olyan talajba, amely nedves, de nem vizenyős.















































































