Korbácsliliom
Eremurus · Asphodelaceae
Más néven: farkasfarok liliom
A korbácsliliom (eremurus, más néven farkasfarok liliom) a kert egyik leglátványosabb nyári évelője: a levélrózsából magas, levéltelen virágszár nő ki, tetején üvegmosó kefére emlékeztető virágfüzérrel. Napos, száraz, jó vízelvezetésű helyen hazai kertekben is jól nevelhető, de a hajtásokat tavasszal a fagytól, a gyökereket télen a nedvességtől kell óvni.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 12–25 °C, min. -23 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 0,9–3 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A korbácsliliom jellemzői
Az Eremurus az Asphodelaceae családba tartozó nemzetség. Évelő, gyöktörzses növény, amelynek föld feletti része a vegetációs idő végén elhal. Őshazája Kelet-Európa (Oroszország, Ukrajna, a Krím) és a mérsékelt övi Ázsia a Kaukázustól és Törökországtól Közép-Ázsiáig, Mongóliáig és Kínáig; természetes élőhelyei száraz gyepek és száraz sziklás lejtők.
Tömött csomót alkot. Kora tavasszal jelenik meg a szálas, szíjszerű, 30 cm-nél hosszabb, kb. 1 cm széles, zöld vagy szürkés levelekből álló tőlevélrózsa. Ebből emelkedik ki a 90–300 cm magas virágszár, a növény szélessége 50–150 cm. A hosszú, sűrű virágzat több száz apró, csillag alakú virágból áll, kiálló porzókkal. A virágok általában sárgák, fehérek, narancsszínűek, rózsaszínűek vagy bronzosak, és illatosak. A virágzás májustól júliusig tart, a termés apró, gömbölyded, háromrekeszes tok szárnyas magvakkal, amely nyár végén megszárad.
A gyökérzet húsos, ujjszerű gyökerekből áll, amelyek csillag alakban sugároznak a központi gyöknyakból, és nagyon törékenyek. A virágok a lepkéket és más beporzókat vonzzák, a szarvas és a nyúl a növényt általában elkerüli.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A korbácsliliom teljes napfényt és szélvédett helyet igényel. A magas virágszárakat a szél könnyen eldönti, ezért érdemes védett sarokba, fal vagy cserjesor mellé ültetni.
Öntözés
A növény jól tűri a szárazságot. A tavaszi növekedés idején, főleg áprilisban és májusban kell többet öntözni. Miután a lombozat elhalt, tartsuk a talajt meglehetősen szárazon. Az alacsony páratartalmat jól viseli.
Talaj
Tápanyagban gazdag, de nagyon jó vízelvezetésű talajt szeret: a vályog-, a homokos és a humuszos talaj is megfelel. Kötött talajon keverjünk a földbe kavicsot, murvát. A kedvező pH kb. 6,0 és 8,0 között van.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje március és április, a tavaszi növekedés indulásakor.
Ültetés
Szeptemberben és októberben ültessük. A gyökereket 15–20 cm mélyre, laposan terítsük szét, a gyöknyak nézzen felfelé. A gyökerek nagyon törékenyek, ezért óvatosan bánjunk velük.
Metszés
Virágzás után vágjuk le a virágszárakat, a lombozatot viszont hagyjuk természetesen elszáradni. A visszavágás ideje augusztus.
Áttelelés
A növény fagytűrő, de a gyöknyakot télen takarással (mulccsal) érdemes védeni, és szárazon kell tartani. A fagy elleni védelem januártól áprilisig, valamint novemberben és decemberben fontos.
Szaporítás
Magról és tőosztással szaporítható. A vetés ideje október, az osztásé szeptember. Osztáskor ügyeljünk a törékeny, húsos gyökerekre.
Gyakori gondok
Késő tavaszi fagy: a korán megjelenő, fagyérzékeny levelek megsérülhetnek. Takarjuk vagy mulcsozzuk be a kibújó hajtásokat.
A gyöknyak rothadása: nedves talajban, főleg télen jelentkezik. Javítsuk a vízelvezetést, és nyugalmi időszakban tartsuk szárazon a növényt.
Eldőlt virágszárak: a szél okozza. Karózzuk meg a szárakat, és válasszunk védett helyet.
Felhasználás
Vágott virágnak is használható, a vágás ideje júniusban és júliusban van. Napos, száraz kerti ágyásban, évelőágyásban látványos szoliternövény.







































































