Cornus sericea
Cornaceae
Más néven: tarackos som, vörösgyűrű som, cornus stolonifera
A Cornus sericea (más néven tarackos som, vörösgyűrű som vagy Cornus stolonifera) gyorsan növő, lombhullató cserje, amelynek élénkpiros hajtásai télen is díszítenek. Teljesen télálló, a nedves talajt kedveli, és sövénynek is ültethető.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Magas
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -40 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–4 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a Cornus sericea?
A Cornus sericea többszárú, felfelé törő vagy szétterülő cserje. Föld alatti indákkal (tarackokkal) terjed, így idővel sűrű, telepszerű bokrot alkot. A fiatal hajtások élénkpirosak, ez adja a növény fő téli díszét.
A levelek átellenesen állnak, tojásdadtól lándzsásig terjedő alakúak, általában 5-12 cm hosszúak, épszélűek, felül sötétzöldek, fonákjukon szürkészöldek. Ősszel narancsos, piros és lilás színt kapnak.
A kicsi, piszkosfehér vagy krémszínű virágok 3-6 cm átmérőjű, lapos ernyős virágzatban nyílnak, júniusban és júliusban. Nem illatosak, de a méhek és más beporzók látogatják. Termése apró, gömbölyded, fehér, olykor kékes árnyalatú csonthéjas termés, amelyet a madarak szívesen fogyasztanak.
Észak-Amerika hűvös és mérsékelt égövi tájairól származik, természetes élőhelye a vízpartok, mocsaras szegélyek és nedves, rossz vízelvezetésű talajok.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A napos helytől a félárnyékig bárhol megél. Az árnyékot is elviseli, de forró nyarakon megsínylheti a tűző napot. A nedves kert- vagy tószéli, vizenyős részeken érzi igazán jól magát, ezért tavak, patakmedrek és esőkertek mellé kiváló választás.
Fontos tudni, hogy terjeszkedő növény: a talajban futó indái sűrű, olykor gyomszerű bozótot alkothatnak, ezért érdemes helyet hagyni neki.
Öntözés
Egyenletesen nedves talajt szeret, az időszakos elöntést is tűri. Száraz nyári időszakban ne hagyd kiszáradni a gyökérzónát, különösen a frissen ültetett példányoknál.
Talaj
Szerves anyagban gazdag, nedves talajban fejlődik a legjobban, de alkalmazkodik az agyagos, vályogos és homokos, valamint a vizenyős és a szárazabb helyekhez is. A talaj kémhatása általában 6 és 8 között jó neki. A nedvességet megtartó talajt kedveli.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot áprilisban, a tenyészidőszak kezdetén érdemes adni. Gazdag, szerves anyagban dús talajon általában nincs szüksége többre.
Metszés
A metszés a Cornus sericea gondozásának legfontosabb lépése. Márciusban-áprilisban vágd vissza erősen a bokrot, vagy távolítsd el a legidősebb szárakat. Az öregebb hajtások színe elhalványul, a friss növekedés viszont élénkpiros marad.
Ha a hajtások színe fakó, szinte biztosan az idős szárak az okai, a megoldás a kora tavaszi erős visszavágás.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, illetve októberben és novemberben érdemes. Válassz nedves, tápanyagban gazdag talajú helyet. A terjeszkedő sarjakat az ásóval végzett gyökérmetszéssel, a bokor körüli talaj átvágásával lehet féken tartani.
Sövénynek is használható, ahol gyorsan növő, sűrű bokrot ad.
Áttelelés
Teljesen télálló: a hideget akár -40 °C-ig elviseli, így a hazai teleken (jellemzően körülbelül -20 °C-ig) külön védelemre nincs szüksége. Télen a hajtások színe a legszebb, ezért a metszést ne ősszel, hanem kora tavasszal végezd.
Szaporítás
Könnyen szaporítható dugvánnyal, bujtással, magvetéssel és tőosztással. A gyökeres indák könnyen meggyökeresednek, ezért a tőosztás a legegyszerűbb. Szaporításra február, március és november alkalmas, a vetés ideje október.
Gyakori problémák
Fakó hajtásszín: az öreg szárak elvesztik a színüket. Erős tavaszi visszametszéssel orvosolható.
Elrágott, lecsupaszodott levelek: ilyenkor a somlevéldarázs lárvái okozhatják a bajt. A lárvákat kézzel szedd le, vagy korán kezeld a bokrot. Gondot okozhatnak a pajzstetvek is.
Felhasználás
A termés keserű, élvezhetetlen. Vadon élő állatoknak viszont értékes táplálék: a madarak és az emlősök eszik, a szárakat az őzek és a nyulak rágják. A bokor a méheknek és a lepkehernyóknak is élőhelyet ad.
A gyökérzet és a tarackok erősen kötik a talajt, ezért partok erózió elleni védelmére is alkalmas. Hagyományosan az őslakosok a bogyókat megfázás kezelésére és vérzés csillapítására használták, a belső kérget pedig szívták, illetve festésre használták.






































































