Rózsaszín virágzó kikerics (Colchicum) ősszel

Fotó: Sergey Nikonov, CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Fotó: Davide Puddu, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Pavel Kacl, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Dûrzan, CC0, Wikimedia Commons

Fotó: Dûrzan, CC0, Wikimedia Commons

Fotó: Léna, CC BY 3.0, Wikimedia Commons

Virághagymák Évelők

Kikerics

Colchicum · Colchicaceae

Más néven: kikericsek

A kikerics (Colchicum) hagymás évelő, amely ősszel, levél nélkül hozza krókuszra emlékeztető virágait. Könnyen tartható, de a fagyokat korlátozottan viseli, ezért nálunk erkélyre, cserépbe vagy védett helyre való. Házi kedvencek számára erősen mérgező lehet.

Fény: Teljes napsütés, Félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 8–22 °C, min. -10 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 10–35 cm

Fajok és fajták

Őszi kikerics

Colchicum autumnale

Teljes napsütés
Közepes

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésÁtültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A kikerics jellemzői

A kikerics gumóból (hagymából) fejlődő, bokrosodó évelő, magassága nagyjából 10–35 cm. Az Európától Észak-Afrikán, Nyugat- és Közép-Ázsián és a mediterrán partvidéken át egészen Dél-Afrika Nyugati-fokföldjéig terjedő területen él, természetes élőhelyei jellemzően hegyi és alpesi rétek, fenyvesek és nyílt gyepek.

Virágai kupa alakúak, hat szirmúak, legfeljebb kb. 7 cm-esek, rózsaszín, lila vagy fehér színben nyílnak késő nyártól őszig, szeptemberben és októberben. Csupasz száron jelennek meg, levelek nélkül. Mivel a magház a föld alatt van, a bibeszálak nagyon hosszúak.

A négy-hat lándzsa alakú, sötétzöld tőlevél tavasszal bújik elő, akár 35 cm hosszúra nő, és nyárra elszárad. Tavasszal a levelek mellett jelennek meg a toktermések, a magok tavasz végére, nyár elejére érnek be. A növény mérsékelt ütemben fejlődik.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A kikerics napos helyen és félárnyékban is megél. Az eső vagy az árnyék miatt a virágok hajlamosak megdőlni, ezért érdemes napos helyre vagy alacsony talajtakaró növények közé ültetni.

A növény -10 °C-ig viseli el a hideget, a hazai telek viszont ennél hidegebbek is lehetnek. Ezért érdemes erkélyen, cserépben vagy beltérben tartani, nem szabadföldi, tartósan kinti növényként.

Öntözés

Közepes vízigényű. A levélnövekedés idején, márciusban és áprilisban tartsuk nedvesen a földet, ugyanígy szeptemberben és októberben, a virágzás idején is több vizet igényel. A nyugalmi időszakban, júniustól augusztusig hagyjuk kiszáradni a talajt.

Talaj és átültetés

Tápanyagban gazdag, vályogos talajt szeret, amely nem szárad ki gyorsan, de jól elvezeti a vizet. Cserépben is fontos a jó vízelvezetés.

Ha szükséges, a gumókat a nyári nyugalmi időszakban, júliusban–augusztusban érdemes felszedni és szétosztani.

Tápozás

Tavasszal, márciusban és áprilisban, a levélnövekedés idején érdemes tápanyagot adni.

Metszés

Külön metszést nem igényel. Amikor a levelek nyárra elszáradnak, júniusban eltávolíthatjuk őket.

Ültetés

A gumókat nyáron, júliusban–augusztusban ültessük 8–12 cm mélyre, egymástól kb. 15 cm távolságra, így ősszel virágoznak. Magról is szaporítható, a vetést májusban érdemes elvégezni.

Áttelelés

A fagyérzékenység miatt a cserepes kikericset hidegebb időben vigyük védett helyre. A telelés fő gondját a meztelencsigák kártétele jelentheti.

Szaporítás

Osztással és sarjgumókkal júliusban–augusztusban szaporítható, magról pedig lassabban, májusi vetéssel.

Gyakori problémák

A rágott virágokat és leveleket általában csigák okozzák, ilyenkor a csigák elleni védekezés segít. A földre dőlő virágok oka az eső vagy az árnyék: ültessük napos helyre, vagy alacsony talajtakaró növények közé.

Hasznos tudni, hogy a késői virágok a méheknek táplálékot nyújtanak, a szarvas pedig elkerüli a növényt.