Abélia
Abelia chinensis · Caprifoliaceae
Más néven: abelia, kínai abélia
Az abélia (más néven abelia vagy kínai abélia) félig örökzöld cserje, amely nyártól késő őszig illatos fehér virágokat hoz. Nálunk nem megbízhatóan télálló, ezért erkélyen, teraszon, edényben tartva a legbiztonságosabb, télen pedig fagymentes helyre kell vinni.
- Fény
- Teljes napsütés, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -12 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–2,5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Az abélia jellemzői
Az Abelia chinensis a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik. Őshazája Dél- és Délkelet-Kína, Tajvan, a Rjúkjú-szigetek és Vietnam, ahol az alacsonyabb hegyoldalakon nő, nagyjából 1800 méteres magasságig.
Többszárú, sűrűn elágazó cserje, íves ágakkal és gömbölyded, nyitott vagy szétterülő koronával. Magassága 150–245 cm, szélessége 90–150 cm lehet, növekedése mérsékelt. A kis, 2–4 cm hosszú levelek átellenesen állnak, tojásdadok, szélük fogazott. Felül sötétzöldek és fényesek, alul világosabbak, ősz felé vörösesbarnára színeződnek. Az új hajtásokat puha, vörös szőrök borítják.
A virágok kicsik, csőszerűek, fehérek és erősen illatosak, a hajtások végén nyílnak csokrokban. Júniustól októberig virágzik. A szirmok lehullása után a rózsaszínes-lilás csészelevelek a vesszőkön maradnak, így a cserje a virágzás után is díszes. A termés apró, barna, száraz kaszat. A virágok a pillangók és más beporzók kedvelt nektárforrásai, a cserjét az őzek és a nyulak általában kerülik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napon virágzik a legbőségesebben, de félárnyékot is elvisel, ha naponta legalább 2–6 órányi közvetlen napfényt kap. Napos erkélyen, teraszon vagy ülőhely mellett érdemes tartani, hogy az illatot is élvezzük.
Hidegtűrése korlátozott: nagyjából –12 °C-ig éli túl, a tipikus hazai téli mélypont viszont –20 °C körül lehet. Ezért nálunk inkább erkélyen vagy beltérben tartott növényként érdemes kezelni, nem kerti, tartósan szabadban hagyott cserjeként.
Öntözés és páratartalom
Fiatalon tartsuk egyenletesen nedvesen a talajt. A begyökeresedett növény már a száraz időszakokat is elviseli, de az edényben tartott példány kevesebb tartalékkal rendelkezik, ezért ne hagyjuk kiszáradni.
Öntözzünk többet júniustól augusztusig. A páraigénye közepes, külön párásításra nincs szükség.
Talaj
A nedves, de jó vízelvezetésű, savanyútól semlegesig terjedő vályog- vagy homoktalajt szereti. A megfelelő pH nagyjából 5,5 és 7,5 között van. Edényben ezért laza, jó vízelvezetésű földkeveréket válasszunk, és ügyeljünk rá, hogy a felesleges víz kifolyhasson.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot márciusban és áprilisban pótoljuk, a hajtásnövekedés indulásakor.
Metszés
A virágok az új vesszőkön képződnek, ezért a formázó metszést kora tavasszal, márciusban–áprilisban végezzük. A későbbi vagy rossz időpontú metszés a virágok rovására mehet.
A cserje sövénnyé is nyírható. Tél után a fagykárt szenvedett, elszáradt ágakat tavasszal vágjuk vissza, az új hajtások általában megjelennek.
Ültetés
Ültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben lehet, napos vagy félárnyékos helyre, nedves, jó vízelvezetésű talajba. Egyedül álló növényként, szegélynövényként, sövénynek vagy csoportosan is használható, terasz közelében különösen jól mutat. Sövénynek ültetve a javasolt tőtávolság kb. 120 cm.
Mivel nálunk a fagyok miatt nem biztos, hogy szabadban áttelelhet, a legtöbb helyen a nagy edényben nevelt példány a megbízhatóbb megoldás.
Áttelelés
A fagyvédelem januárban, februárban, márciusban, novemberben és decemberben fontos. Az edényes növényt a fagyok előtt, novemberre vigyük fagymentes helyre. Ez a nyugalmi időszak, ilyenkor nem fejlődik érdemben.
Ha a növény szabadban marad, a tövét takarjuk mulccsal. Erős fagyban a hajtások visszafagyhatnak, tavasszal viszont gyakran újra kihajt.
Szaporítás
Dugványozással szaporítható. A szárdugványok ideje júniustól augusztusig tart.
Gyakori problémák
Tél után a hajtások elszáradása fagykárra utal, ha a hőmérséklet a növény hidegtűrési határa alá süllyedt. Tavasszal vágjuk vissza a holt részeket, az új hajtások általában megjelennek.
Ha kevés a virág, az oka többnyire az árnyék vagy a rossz időben végzett metszés. Adjunk a növénynek több napfényt, a metszést pedig kora tavaszra időzítsük.


















































































