Pieris japonica
Ericaceae
Más néven: pieris, japán pieris, liliomfa cserje
A pieris japonica (másik nevén japán pieris vagy liliomcserje) lassan növő, télizöld cserje, amely tavasszal illatos, csüngő virágfüzéreket hoz. Savanyú, humuszos talajt és egyenletesen nedves gyökérzónát kíván. Nálunk a téli fagyok miatt inkább erkélyen, cserépben érdemes tartani, és télen védelmet igényel.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -17 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 1–4 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A növény jellemzői
A pieris Kelet- és Dél-Kínában, Japánban és Tajvanon őshonos, természetes élőhelye a hegyi cserjések. Sűrű, felfelé törő, gömbölyded termetű cserje, gyakran több szárral. Magassága 100 és 400 cm között alakul, szélessége nagyjából 150–250 cm. Lassan nő, és törpe fajták is léteznek.
Levelei bőrszerűek, fényesek, sötétzöldek, finoman fogazott szélűek, a hajtáscsúcsokon rozettaszerűen állnak. Az új hajtások bronzosak, rézszínűek vagy pirosak. A fehér, olykor rózsaszín, urna alakú virágok csüngő füzérekben nyílnak, illatosak, tavasz közepétől végéig, a naptár szerint március és május között. A virágbimbók már nyár végén kialakulnak, és télen is díszítenek. A termés apró, száraz, barna, ötkamrás toktermés, amely nyár végén érik, és télig megmarad. A beporzók számára is vonzó.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Napos helytől félárnyékig is megél, a legjobb a félárnyék. Melegebb éghajlaton jól jön a délutáni árnyék. Télen szélvédett helyre van szüksége. Az erkélyen ezért olyan sarkot válassz, ahol nem éri a hideg szél, és ahol nem éri egész nap a tűző, száraz nap sem.
Öntözés
A pieris közepes vízigényű, a szárazságot rosszul viseli. Tartsd egyenletesen nedvesen, de ne hagyd pangó vízben, mert sekély, rostos gyökerei az átázást sem szeretik. A talaj nedvességét mulcs segít megtartani. Ahol kemény a csapvíz, esővízzel öntözd. Júniustól augusztusig többet kell öntözni, a téli pihenőidőszakban (november–február) kevesebb vízzel is beéri.
Talaj és átültetés
Savanyú, humuszos, nedves, de jó vízelvezetésű talajt kíván, a pH-ja 4,5 és 6 között legyen. Kezeld úgy, mint a rododendront: keverj a földhöz lombföldet, vagy használj rododendronföldet. A meszet nem tűri.
Átültetni áprilisban érdemes. Nem szereti, ha háborgatják a gyökereit, ezért óvatosan dolgozz.
Tápanyag-utánpótlás
Áprilisban–májusban adj rododendronokhoz való vagy lassan oldódó tápot, és takard le a talaj felszínét szerves anyaggal.
Metszés
Közvetlenül virágzás után, májusban–júniusban csak enyhén metssz, mert a következő évi bimbók a régi fán fejlődnek. Távolítsd el az elhalt hajtáscsúcsokat és az elnyílt virágfüzéreket.
Ültetés
Ültetni tavasszal (április–május) vagy ősszel (szeptember–október) lehet, védett, részben árnyékos helyen, savanyú talajba. Ha szabadba kerül, az ajánlott tőtávolság 120 cm. Cserépben vagy erkélyládában is jól tartható. Az ápolása közepesen nehéz.
Áttelelés
A pieris kb. –17 °C-ig bírja, a tipikus téli mélypont viszont nálunk –20 °C körül van, ezért nem érdemes védelem nélkül kint hagyni. Novembertől márciusig védd a fagytól, különösen a virágbimbókat az erős fagyoktól, és a hideg, szárító széltől is.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal, bujtással és maggal. A naptár szerint a szaporításra a július–augusztus a megfelelő időszak.
Gyakori problémák
Sárguló levelek: a talaj túl lúgos (klorózis). Használj rododendronföldet és esővizet.
Foltos, halvány levelek: csipkéspoloska lehet az oka. Permetezz rovarölő szappannal, és ne tartsd a növényt forró, száraz napsütésben.
Barnuló hajtások: tőrothadás vagy a Phytophthora okozhatja. Vágd ki az érintett részt, és javíts a vízelvezetésen.
Barna virágbimbók: fagy vagy téli szél okozta kár. Védett helyre ültesd.
További kártevők lehetnek a fonálférgek, a betegségek közül pedig a levélfoltosság és a gyökérrothadás fordulhat elő.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
- Emberek
- Mérgező
A pieris macskákra, kutyákra, lovakra és emberre egyaránt mérgező. A mérgező részek a levelek, a virágok és a nektár, a méreganyag a grayanotoxin. A tünetek: nyálzás, hányás, hasmenés, gyengeség, alacsony vérnyomás és szívelégtelenség. Néhány levél is súlyos mérgezést okozhat. Ez csupán tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács. Ha kétséged merül fel, kérdezd meg az állatorvost vagy az orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox, English Wikipedia


















































































