Zamioculcas
Zamioculcas zamiifolia · Araceae
Más néven: zamiokulkas, szerencsenövény
A zamioculcas (Zamioculcas zamiifolia, más néven zamiokulkas vagy szerencsenövény) lassan növő, igénytelen évelő szobanövény. Húsos gyöktörzsében vizet tárol, ezért a szárazságot sokkal jobban viseli, mint a túlöntözést. Nálunk kizárólag szobában tartható, a fagyot nem éli túl.
- Fény
- Fényes szórt fény, Félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 18–26 °C, min. 10 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,4–1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár szobanövényekhez Kontinentális éghajlaton.
A zamioculcas jellemzői
A zamioculcas a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik, hazája Kelet- és Dél-Afrika trópusi vidéke: Kenya, Tanzánia, Malawi, Mozambik, Zimbabwe és KwaZulu-Natal. Örökzöld, lágyszárú évelő.
Felfelé törő, ívesen hajló bokrot alkot. A fényes, bőrszerű, szárnyaltan összetett levelek vastag, duzzadt száron ülnek, és 6-8 pár húsos levélkéből állnak. Mindegyik szár a föld alatti, burgonyaszerű, vizet raktározó gyöktörzsből hajt ki. A növény lassan nő, szobában nagyjából 40-100 cm magasra érhet.
Virága apró buroklevelű, sárgászöld torzsavirágzat, amely a levélalapok között rejtőzik. Júliustól szeptemberig jelenhet meg, de szobában ritkán virágzik.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A legjobban világos, közvetett fényben fejlődik, de a félárnyékot is elviseli. A tűző nap megégetheti a leveleit, ezért ne tegyük közvetlenül a déli ablakba.
Túl sötét helyen a növény megnyúlik, és hullatni kezdi a leveleit. Ilyenkor érdemes világosabb helyre vinni. Az optimális hőmérséklet 18 és 26 °C között van.
Öntözés és páratartalom
A zamioculcast ritkán kell öntözni. A talajnak teljesen ki kell száradnia két öntözés között: nyáron nagyjából kéthetente, télen havonta elég egyszer. Júniustól augusztusig valamivel több vizet igényel, januárban, februárban, novemberben és decemberben pedig pihenőidőszakban van.
A túlöntözés gyöktörzsrothadáshoz vezet, ez a leggyakoribb baj. A szárazságot a növény jól bírja. A páratartalomra nem érzékeny, a száraz szobai levegő sem zavarja.
Talaj és átültetés
Jó vízelvezetésű virágföldet válasszunk, lehetőleg homokkal vagy perlittel keverve. A kaktuszföld, a homokos vagy a humuszos keverék is megfelel. A cserépben a felesleges víznek szabadon el kell tudnia folyni.
Átültetni áprilisban vagy májusban érdemes.
Tápanyag-utánpótlás
Elég évente egyszer-kétszer kiegyensúlyozott szobanövény-tápoldatot adni. Erre májusban és júliusban van a legjobb alkalom.
Metszés
A növény ápolási naptára szerint a metszés ideje április és május. Az elrothadt részeket eltávolítjuk, ha gyöktörzsrothadás gyanúja merül fel.
Áttelelés
A zamioculcas nem fagytűrő, ezért télen is bent kell tartani. Érdemes nagyjából 15 °C fölött tartani, és ilyenkor csak minimálisan öntözni.
Szaporítás
Osztással és levéldugványozással szaporítható. A legalkalmasabb idő április, május és június.
Gyakori problémák
Sárga, puha szárak: túlöntözés és gyöktörzsrothadás jele. Hagyjuk kiszáradni a földet, ültessük át friss, szemcsés keverékbe, és távolítsuk el a rothadt részeket.
Barna, megégett foltok a leveleken: közvetlen napfény okozza. Vigyük világos, de közvetett fényű helyre.
Megnyúlt hajtások és levélhullás: kevés a fény, világosabb hely kell.
Ráncos szárak: hosszú ideig tartó szárazság jele. Öntözzük meg alaposan, majd térjünk vissza a megszokott ritmushoz, amelyben az öntözések között a föld kiszárad.
A betegségek közül a gyöktörzs- és gyökérrothadás a jellemző.
Felhasználás
A zamioculcas nem ehető, díszcserepes szobanövényként tartjuk. A hagyományos afrikai gyógyászatban Tanzánia és Malawi egyes részein a levelének levét fülfájásra, a növényt pedig borogatásban gyulladásra és fekélyekre használták.


























































































