Közönséges fügekaktusz
Opuntia ficus-indica · Cactaceae
Más néven: kaktuszfüge
A közönséges fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) könnyen tartható, napimádó kaktusz, amely ehető termést is hoz. A hazai teleket a szabadban nem viseli el, ezért erkélyen vagy beltérben, edényben érdemes nevelni. A legfontosabb a sok nap, a kevés víz és a száraz, hűvös téli pihenő.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 18–35 °C, min. -19 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 2–5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A közönséges fügekaktusz jellemzői
A közönséges fügekaktusz, más néven fügekaktusz vagy kaktuszfüge a kaktuszfélék családjába tartozó, örökzöld, évelő kaktusz. Valószínűleg Közép-Mexikóból származik, ma már a világ száraz és félszáraz vidékein elterjedt. Természetes élőhelye a száraz bozótos, a sziklás lejtő és a nyílt, száraz talaj.
Nagy, elágazó növésű cserje vagy kis fa, vastag, lapos, hosszúkás vagy kanálszerű szárszegmensekkel (kladódiumokkal). Valódi levelei aprók, és korán lehullanak. A fotoszintézist a zöld, viaszos, vízlepergető felszínű kladódiumok végzik. Magassága általában 2–5 m, növekedése lassú, gyökérzete sekély, szétterjedő és rostos.
Nagy, látványos virágai sárgák, narancssárgák, pirosak vagy fehérek lehetnek. Az 1–2 éves kladódiumokon nyílnak nyár elejétől nyár közepéig. A nevelése könnyűnek számít.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes, forró napsütést igényel, ezért a legnaposabb erkélyen vagy a legfényesebb ablakban érzi jól magát. Ha kevés fényt kap, a hajtásai vékonyak, halványak és megnyúltak lesznek. Ilyenkor tegyük teljesen napos helyre.
A növény a szabadban nem télálló: az általa elviselt legalacsonyabb hőmérséklet kb. -19 °C, a hazai tél mélypontja viszont jellemzően -20 °C körül lehet. Ezért erkélyi és beltéri növényként ajánlott.
Öntözés és páratartalom
Az aszálytűrése nagyon jó, a vízigénye alacsony. Nyáron mértékletesen öntözzük, és csak a június–augusztusi időszakban adjunk valamivel több vizet. Télen tartsuk szárazon.
Az alacsony páratartalmat jól viseli, külön párásításra nincs szüksége.
Talaj és átültetés
Nagyon jó vízelvezetésű, ásványi talajt kedvel, például homokos, kavicsos keveréket vagy kaktuszföldet. A szegény, meszes talajt is elviseli.
Az átültetés ideje április–május.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagigénye kicsi. Májustól júliusig elég alkalmanként könnyű tápoldatot adni.
Metszés
A metszést májusban vagy júniusban végezzük.
Ültetés
Kiültetni júniusban érdemes, teljesen napos, jó vízelvezetésű helyre. Az edényes tartás is megfelelő. Ültetéskor és minden kezelésnél legyünk óvatosak a glochidákkal (apró, szúrós tüskékkel), például vastag kesztyűben dolgozzunk.
Áttelelés
A pihenőidő januárban, februárban, valamint októbertől decemberig tart. Ilyenkor tartsuk szárazon és hűvösen, mert a nedves hideg rothadást okoz.
Fagyvédelem januártól márciusig és októbertől decemberig szükséges, ezért a növényt a fagyok előtt vigyük védett helyre.
Szaporítás
Szárdugványról vagy magról szaporítható. A dugványozás ideje május–július. Magot márciusban és áprilisban vethetünk, beltérben februárban és márciusban kezdhetjük a vetést.
Gyakori problémák
Puha, sötét, rothadó kladódiumok: oka a túlöntözés vagy a hideg, nedves környezet. Vágjuk ki a rothadt részt, és tartsuk szárazon.
Vékony, halvány, megnyúlt hajtások: oka a kevés fény. Helyezzük teljesen napos helyre.
Fehér, vattaszerű foltok: a kaktuszpajzstetű jelei. Mossuk le, vagy kezeljük rovarölő szappannal. Előfordulhat még a molytetű is.
Termés és felhasználás
A húsos, ehető termés (a „kaktuszfüge”) augusztustól októberig érik, színe halványzöldtől mélyvörösig vagy lilásig változik, és sok kemény magot tartalmaz. Fogyasztható nyersen, készülhet belőle lekvár vagy likőr.
A fiatal kladódiumokat (nopalitos) főzve, zöldségként fogyasztják.


















































































