Dicksonia antarctica
Dicksoniaceae
Más néven: páfrányfa, óriás páfrányfa, óriás hópáfrányfa
A Dicksonia antarctica, közismertebb nevén páfrányfa vagy óriás páfrányfa, egyetlen rostos törzsű, tölcséres koronájú páfrány. Lassan nő, a nedvességet és az árnyékot kedveli. A magyarországi teleket nem bírja a szabadban, ezért erkélyre vagy beltérbe való.
- Fény
- Félárnyék, Árnyék
- Öntözés
- Magas
- Páratartalom
- Magas
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -5 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 2–15 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a Dicksonia antarctica?
A Dicksonia antarctica a Dicksoniaceae családba tartozó örökzöld páfrány. Őshazája Kelet-Ausztrália: Queensland délkeleti részétől Új-Dél-Walesen és Victorián át Tasmaniáig terjed. Természetes élőhelye az esőerdő és a nedves, keményleveles erdő, főleg védett völgyekben és patakok mentén, a tengerszinttől nagyjából 1000 méteres magasságig.
A törzs egyetlen, rostos szárból áll, tetején nagy, tölcsér alakú koronával, amelyből ívesen hajló levelek nőnek. A levelek háromszorosan szárnyaltak, merevek, bőrneműek, felül sötétzöldek, alul világosabbak, akár 4 m hosszúak is lehetnek. A levélnyél vastag, tövénél barna szőrös. A törzs nem igazi fa: rostos szár, amelyet sűrű gyökérszövedék borít, és ezek a gyökerek veszik fel a vizet.
A növény nem virágzik, spórákkal szaporodik, a spórákat a levelek fonákán lévő kis spórakupacok hordozzák. Lassan nő; magassága általában 2 métertől akár 15 méterig terjedhet, szélessége 2–4 m. Közepesen igényes növény.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Védett, szórt fényű vagy félárnyékos, esetleg árnyékos helyet válasszunk neki. Az erős, közvetlen napon és a szélben megperzselődik, ezért az erkélyen is a szélmentes sarok való neki.
Öntözés és páratartalom
A páfrányfa sok vizet igényel, a szárazságot rosszul tűri. A törzset és a koronát egyaránt tartsuk nedvesen, száraz időszakban a vizet a korona közepébe is öntsük. Természetes körülmények között nagyjából legalább 500 mm éves csapadékra vagy rendszeres öntözésre van szüksége.
A magas páratartalmat szereti. Június és augusztus között öntözzük gyakrabban.
Talaj
Humuszban gazdag, savanyú kémhatású, nedvességtartó, mégis jó vízelvezetésű talajt szeret.
Tápanyag-utánpótlás
Májustól júliusig érdemes tápoldatozni, a nyugalmi időszakban (novembertől februárig) nem.
Metszés
Csak az elszáradt vagy sérült leveleket távolítsuk el, ezt áprilisban érdemes megtenni. A koronát és a törzset soha ne vágjuk meg.
Ültetés
Május–júniusban helyezzük ki vagy ültessük ki. Védett, árnyékos, szélmentes helyet válasszunk neki, és a törzs alját tartsuk nedvesen.
Áttelelés
Nálunk ez a legfontosabb kérdés. A növény nagyjából -5 °C-ig viseli a hideget, a tipikus -20 °C körüli téli mélypont ennél jóval hidegebb, ezért a szabadban nem marad meg.
Októbertől márciusig óvjuk a fagytól. A koronát kössük be szalmával vagy fátyolfóliával, és ügyeljünk rá, hogy a törzs ne száradjon ki. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Spórákkal szaporítható, erre március–április a megfelelő időszak.
Hasznosítás és élővilág
Az ausztrál őslakosok a törzs keményítős bélszövetét és a fiatal, még felcsavarodott leveleket is fogyasztották, de a bélszövet keserű és fanyar. Ez nem ajánlás otthoni fogyasztásra.
Őshazájában oposszumok alszanak a koronában, a papagájok pedig a fiatal leveleket eszik. A törzsön sok epifita páfrány és moha él.






















































































