Anyósnyelv

Világos, közvetett fényt vagy félárnyékot szeret. Az alacsony fényt is tűri, és egy kis közvetlen napot is elvisel. A kemény levelű fajok a fényesebb helyet jobban bírják.

Ha a levelek elhajlanak vagy elernyednek, valószínűleg kevés a fény, ilyenkor tegyük világosabb helyre. Cserépben a melegebb hónapokban az erkélyen is elfér, de csak amíg a hőmérséklet 10 °C fölött marad.

Keveset kell öntözni. A földnek két öntözés között alaposan ki kell száradnia, a túlöntözés rothadást okoz. Májustól augusztusig valamivel többet öntözhetünk, télen csak nagyon mértékkel.

A száraz szobai levegőt jól tűri, külön páratartalom-növelésre nincs szüksége.

Laza, jó vízelvezetésű, szemcsés keverék való neki, például kaktuszföld perlittel vagy homokkal.

Körülbelül 2-3 évente érdemes átültetni, áprilisban vagy májusban, amikor a tarack megtölti a cserepet vagy megrepeszti azt.

Májustól augusztusig néhány alkalommal adjunk neki hígított, kiegyensúlyozott tápoldatot. Kevés is elég belőle.

Különösebb metszést nem igényel. A sérült vagy elszáradt leveleket tőből távolítsuk el.

Novembertől februárig pihenőidőszaka van. Ilyenkor világos, hűvös helyen tartsuk, szinte szárazon, de 10 °C fölött. Fagyot nem tűr.

Szaporítható tőosztással, levéldugvánnyal, tarackdarabokkal és sarjakkal. A legjobb időpont május és július között van.

Puha, nyálkás levélalap: túlöntözés vagy rossz vízelvezetés okozza. Hagyjuk kiszáradni a földet, ültessük át szemcsés keverékbe, és vágjuk le a rothadt részeket.

Barna levélhegyek: a csapvíz sói vagy klórtartalma okozhatja, szűrt vagy esővízzel öntözzünk.

Elhajló, elernyedő levelek: kevés a fény, vigyük világosabb helyre.

Kártevői közül a gyapjas pajzstetvek, a takácsatkák és a tripszek jelenhetnek meg. Betegségként gyökérrothadás és levélfoltosság jelentkezhet.

A levélnedvet hagyományosan fertőtlenítőként használták az elsősegélyben, Afrikában pedig a leveleiből rostot nyernek. Ehető növényként nem tartjuk számon.