Közönséges nyír
Betula pendula · Betulaceae
Más néven: jegenye nyír, bibircses nyír
A közönséges nyír (bibircses nyír, nyírfa, Betula pendula) karcsú, gyorsan növő lombhullató fa, amely hófehér, hámló kérgéről és lecsüngő ágairól ismerhető fel. Hazai télen is gond nélkül kint marad, cserébe egyenletes nedvességet és napos helyet kér.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -36 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 15–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A közönséges nyír jellemzői
A Betula pendula a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó fa, általában 15–25 m magasra nő. Fiatalon piramis alakú, idősebb korában ovális koronát növeszt, kérge fehér és hámlik, ágai lecsüngők.
Levelei háromszögletűek vagy tojásdadok, 3–7 cm hosszúak, hegyesek, szélük kétszeresen fűrészelt; fiatalon gyantásak. Zöld lombja ősszel sárgára színeződik.
Áprilisban és májusban virágzik: ugyanazon a fán női és hím barkák is teremnek. A hím barkák sárgásbarnák és lecsüngők, a női barkák zöldesek és felállók. A virágok nem illatosak. A kb. 2–4 cm-es hengeres terméses barkák késő nyáron szétesnek, és rengeteg apró, szárnyas magot szórnak.
A nyír természetes élőhelyén pionír faj: letarolt, felégetett vagy bolygatott talajon, ritkás erdőkben és hangafüves területeken jelenik meg elsőként, könnyű, savanyú vagy homokos talajon.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A legjobban teljes napon érzi jól magát, de az enyhe árnyékot is elviseli. Forró nyarakon hálás a délutáni árnyékért.
Gyorsan nő és magasra, ezért kis kertbe csak gondos tervezéssel ültesse. Az ágakról folyamatosan hullik az apró gally, ezért a terasz vagy a medence fölé nem ideális.
Öntözés
A nyír közepes vízigényű, de a szárazságot rosszul tűri. Tartsa a talajt egyenletesen nedvesen, különösen fiatal korában. A talajt érdemes mulccsal borítani, mert így hűvösebb marad a gyökérzóna.
A legtöbb vizet júniusban, júliusban és augusztusban igényli, száraz időszakban ilyenkor kell többet öntözni.
Talaj
Nedves, savanyútól semleges kémhatású (pH kb. 4,5–7), jó vízelvezetésű homokos vagy köves vályogtalajt szeret. Az agyagot is megtűri.
Gyökérzete sekélyen szétterülő, rostos.
Ültetés
Fiatal fát ültessen hűvös, nedves talajba. Márciusban, októberben vagy novemberben érdemes kiültetni.
A sekély gyökérzet miatt a nyír nehezen viseli az átültetést, a nagyobb fa pedig különösen nehezen. Ezért már az elején válasszon neki jó helyet.
Metszés
Csak nyugalmi időszakban metsszen, de ne télen és ne tavasszal, mert ilyenkor a fa erősen „vérzik”, vagyis nedvet veszít. A naptár szerint a metszés ideje július, augusztus és november.
A kiszáradt ágakat is a nyugalmi időszakban vágja ki.
Áttelelés
A közönséges nyír teljesen fagytűrő, akár -36 °C-ot is kibír, a tipikus -20 °C körüli téli mélypont tehát nem jelent gondot. A gyökerek fölötti hótakaró kifejezetten jót tesz neki. Nyugalmi ideje főként decembertől februárig tart, de novemberben is pihen.
Szaporítás
Magvetéssel, dugványozással vagy oltással szaporítható. A magvetés ideje március–április, a dugványozásé június–július.
Gyakori problémák
Ha a korona ritkul és az ágak kiszáradnak, annak oka általában hő, szárazság vagy fúrókártevő okozta stressz. Segít a mulcsozás és az aszályos időszakban az öntözés, a holt ágakat pedig nyugalmi időben vágja ki.
Ha a vágásfelületen erősen folyik a nedv, valószínűleg akkor metszett, amikor a nedv éppen felfelé indult. Legközelebb nyár végén vagy a nyugalmi időszakban vágjon.
Az apró gallyak hullása a fa természetes velejárója, ősszel gereblyézze össze.
Hasznosítás
A termések augusztusban és szeptemberben érnek. A nyír sok rovarnak és madárnak ad otthont, sok lepkefaj hernyója él rajta, és a ritkás lombja alatt az aljnövényzet is megél. Beporzóbarát fa.
A népi gyógyászatban a fa különböző részeit hagyományosan használják, kérge gyógyhatású triterpéneket tartalmaz.









































































