Sivatagi rózsa
Adenium obesum · Apocynaceae
Más néven: adenium
A sivatagi rózsa (adenium, Adenium obesum) duzzadt törzsalapú, lassan növő pozsgás, amely nyáron feltűnő, tölcséres virágokat hoz. Közép-Európában nem télálló, ezért szobanövényként vagy mozgatható cserepes növényként tartható. Sok fényt, kevés vizet és áttelelés közben száraz pihentetést kér.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 20–35 °C, min. 10 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 0,3–1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár szobanövényekhez Kontinentális éghajlaton.
A sivatagi rózsa jellemzői
Az Adenium obesum a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozik. Őshazája a Száhel-övezet és a trópusi Afrika Mauritániától és Szenegáltól Szudánig, valamint Kelet- és Dél-Afrika és az Arab-félsziget, Szokotrával együtt. Természetes élőhelyei általában száraz, köves, sivatagi és félszáraz szavannás vidékek, teljes napsütésben.
Pozsgás cserje vagy kis fa, vízraktározó, duzzadt, caudexszerű törzsalappal, vastag gyökerekkel és kevés, vastag ággal. A levelek bőrszerűek, húsosak, fényesek, szürkészöldtől élénkzöldig terjedő színűek, 5-15 cm hosszúak, és a hajtáscsúcsokon csomókban állnak. Szárazságban vagy hidegben le is hullhatnak. A növény mérete a 12 cm-es példányoktól akár az 5 m-es nagyságig terjedhet, de lassan nő.
A 4-6 cm átmérőjű, ötcimpájú virágok tölcséresek, világosabb torokkal; telt virágú fajták is vannak. A színük piros, rózsaszín vagy fehér, nem illatosak. Nálunk főleg nyáron nyílnak, májustól szeptemberig. A gondozása közepesen nehéz.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A sivatagi rózsának legalább 6 óra közvetlen napfényre van szüksége. Lakásban tegye a legfényesebb, legnaposabb ablakba. Erkélyen vagy teraszon is tartható, de csak addig, amíg a hőmérséklet nem csökken körülbelül 13 °C alá.
Fagyot nem visel el: a túlélés alsó határa 10 °C, a hazai tél pedig akár -20 °C is lehet. Fény hiányában a növény nem virágzik.
Öntözés és páratartalom
Hagyja a talajt teljesen kiszáradni két öntözés között. A növekedési időszakban, májustól augusztusig öntözzön többet, a pihenőidőszakban viszont csak módjával. A növény jól tűri a szárazságot, és az alacsony páratartalom sem zavarja, ezért párásításra nincs szükség.
A legnagyobb veszélyt a túlöntözés jelenti, mert a duzzadt törzsalap könnyen elrohad.
Talaj és átültetés
Szemcsés, jó vízelvezetésű kaktusz- és pozsgásföld való neki, homokos vagy kavicsos adalékkal. Az edényben több vízelvezető nyílás legyen.
Átültetni áprilisban vagy májusban érdemes.
Tápanyag-utánpótlás
Áprilistól augusztusig tápoldatozzon, ez segíti a virágzást. Télen ne adjon tápanyagot.
Metszés
Márciusban és áprilisban metsszen, a tavaszi növekedés megindulása előtt.
Áttelelés
Ha a hőmérséklet 13 °C körülire csökken, vigye be a növényt a lakásba. A pihenőidőszak jellemzően novembertől februárig tart: ilyenkor tartsa szárazon, és csökkentse az öntözést. A lombhullás télen természetes lehet, a hideg is okozhatja. Tavasszal, a növekedés megindulásakor kezdje újra az öntözést.
Szaporítás
Szaporítható magvetéssel, szárdugványozással, oltással és szövettenyésztéssel. Vetni márciusban és áprilisban lehet, beltérben. A dugványozás ideje április és június között van. Az oltás és a szövettenyésztés inkább szakembernek való eljárás.
Gyakori problémák
Puha, rothadó törzsalap: oka a túlöntözés vagy a nedves, hideg talaj. Öntözzön ritkábban, használjon szemcsés földet, és vágja ki a rothadt részt.
Téli lombhullás: a nyugalmi időszak vagy a hideg okozza. Tartsa melegen és szárazon, tavasszal kezdje újra az öntözést.
Elmarad a virágzás: leggyakrabban kevés a fény. Adjon közvetlen napfényt és tavasszal tápanyagot.
Ragacsos levelek, fehér szösz: pajzstetű vagy viaszos pajzstetű jele. Alkoholos vattapamaccsal törölje le, vagy használjon rovarölő szappant.
Levéltetű is megjelenhet rajta, és előfordulhat levélfoltosodás, gyökér- és törzsrothadás.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
- Emberek
- Mérgező
A sivatagi rózsa macskák, kutyák, lovak és emberek számára is mérgező. A nedve, a szára és a gyökere mérgező, hatóanyaga szívglikozid. A tünetek: hányás, hasmenés, étvágytalanság, levertség és szabálytalan szívverés, ami akár végzetes is lehet. A tejnedv bőrgyulladást okoz. Afrikában a nedvét hagyományosan nyílméregként és halmérgként használták. Ez csupán tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén forduljon állatorvoshoz vagy orvoshoz.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox, English Wikipedia





























































































